Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1904

24

Szitnyai József polgármester úrral élükön. Ünnepélyesen tar- ■ tottuk meg a tornavizsgálatot is jún. 3-án.

És itt emlékezem meg egy valóban minden tekintetben sikerült s lélekemelő ünnepélyről: az országos ifjúsági tornaversenyről. 41 tanulóval, a tornatanárral és 3 kisérő tanárral jelentem meg Budapesten, hol a VII. kér. Barcsay-utcai főgimnázium igazgatója, Dr. Cherven Flóris c. főigazgató úr és tanári kara a legszivélyesebben fogadott bennünket. Örömmel jelentem, hogy ifjaink kifogástalanul viselték és jól tartották magukat. A vándorzászlóért vívott küzdelemben a 78 pályázó intézet közül az ötödik helyet nyerték el s hoztak 6 oklevelet, 22 ezüst és 21 bronzérmet, mely eredmény szép jutalma első sorban tornatanárunk buzgó fáradozásának. Tanulóink szegények, s így csak 15 (Veres V , Ferjencsik, Hell, Hősz, Sándor, Till, Uhliár, VI., 1 laan. Hamerszky, Hénel, Kürlhy, Longauer, Zachar

VII.. Papp, Piltz Vili t.) fedezhette maga a költségét, a többiét a líceumi zenetársaság és a majálisi alap adta. A siker biztosításához hozzájárult a miniszter úr is, ki az 5 kisérő kiadásainak megtérítéséről gondoskodott.

Még égy másik magasztos ünnepélyünkről kell szólanom, melynek fényét különösen az emelte, hogy részt vett abban mélyen tisztelt s szeretett főpásztorunk, dr. Baltik Frigyes püspök úr. Az új ifjúsági zászlót avattuk ugyanis fel május 23-án. Az ünnepi beszédet Hamrák Béla vallástanár tartotta a tőle megszokott tartalmassággal és ékesszólással (1. fentebb). Azután én figyel mezteltem az ifjúságot, hogy a régi zászlót ajándékba kapták, az újat ellenben maguk szerezték, mert költségét a líceumi zenetársaság adta, melynek évi hangverseny-jövedelmét a tanulók saját munkásságukkal teremtik elő; legyenek büszkék új szerzeményükre, tartsa az ébren önbizalmukat, fokozza törekvésüket és fejlessze, mint a zene, kedélyük nemességét. Végül a püspök úr áldotta meg hosszabb, magvas beszéddel úgy a zászlót, mint az ifjúságot s a tekintélyes számban megjelent ünneplő vendégkoszorút. Az általános örömöt csak egy sajnálatos körülmény rontotta meg némileg, az, hogy a nagyrabecsült zászlóanya, Farbakv Istvánné úrnő ő nagysága betegsége miatt nem lehetett jelen az ünnepélyen; helyette s az ő felkérésére feleségem tűzte fel a zászlóra becses szallagadományát.