Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1903
8 boló eszközök hiányában, nem sok kárt tehettek ez emlékekben s a századok förgetegei, földrengései és áradásai sem tudtak volna ily pusztulást vonni maguk után. ha maguk a rómaiak is segítökezet nem nyújtottak volna a rombolás munkájához. A forum emlékeit a pártok tusáiban várakká alakították, a márvány oszlopokat és szobrokat porrá zúzták és mésszé égették s az épülelek anyagát márványbányának tekintették. Különösen a renaissance emberei vétkesek e tekintetben, mert ezek több kárt tettek ezekben az emlékekben, mint a megelőző 10 század barbarizmusa. Egyedül a Péter-templom építése óriási rombolásra szolgáltatott okot; mert azoknak az óriási mennyiségű márványtömegeknek, melyek a Péter-templomot díszítik, csak kis része származik újkori bányákból, legnagyobb részét a klasszikus épületekből szedték ki, melyeket ennek kedvéért földig leromboltak. Majd az építkezések törmelékeit hordták e térre, úgyhogy lassankint az egész ókort elfedték s az elveszett a kb. 10 m. magasságú réteg alatt. Lassan azután fű verte fel. cserjék, bokrok nőtték be s a 17-ik században ugyanazzá lett a forum, ami az őskorban volt: marhalegelővé, amelyből csak néhány oszlop emelkedett ki. Két századnak kellett ezután elmúlnia, hogy ezek a maradványok újra felkeltsék a tudósok kiváncsiságát. A 19-ik század első éveitől kezdve egyre folyik a kutatás e téren, de a rendszeres ásatásokat csak a hetvenes években vette kezébe az uj olasz kormány. Azóta, óriási munkát végezve, szünetlenül dolgozik feltárásán s bámulatos eredményeket ért el a klasszikus kor emlékeinek feltámasztásában. A comitium s a hátterében álló curia Hostilia volt a forum legfontosabb helyeinek egyike. A comitium négyszögű, néhány lépcsőnyire emelkedett, kőlapokkal burkolt hely volt, korláttal körülvéve, elég nagy arra, hogy rajta a comitia curiatá- kat, a nemesség gyűléseit megtarthassák. E mögött, korláttal elválasztva, emelkedett a curia Hostilia, a senatus tanácskozó helye, magas alapon nyugvó, templomszerű épület, amelyhez lépcső vezetett fel; ugyanaz, amelyről Tarquinius Superbus Servius Tulliust oly kegyetlenül letaszította, hogy a trónt kézre kerítse. A teremben fapadokra telepedve tanácskoztak a sena- torok, az állam tekintélyes polgárainak színe-java, »a királyok gyülekezete,« rendesen nyílt ajtó mellett, amelynek küszöbét
