Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1903

a) Az igazgató jelentése az 1903—4. iskolai

évről.

1. Az intézet belélete.

Első szavam a hála szava legyen. A ki 42 évet töltött tanítva, megérdemli a kortársak elismerését, az utókor háláját. Jezsovics Károly ezt az egész hosszú időt a mi intézetünkben töltötte el, tehát első sorban a mi líceumunk van örök hálára kötelezve. Kifejezésre juttatta azt az intézet kormányzásával megbízott iskolai tanács azon alkalomból, mikor 1903. julius 10-én Jezsovics kijelentette, hogy nyugalomba vonul; kifejezésre juttatták a líceum jelenlegi tanárai, midőn nov. 4-én csinos keretbe foglalt arcképeiket adták át a távozó vezérnek; a kerületi és az egyetemes gyűlés szinte köszönetét nyilvánította; de legfényesebben nyilvánult az elismerés, mikor Felséges Urunk a tanügy terén szerzett érdemeiért királyi tanácsossá nevezte ki Jezsovics Károlyt. Hódoló tisztelettel fogadtuk a kitüntetés hírét, melyből egy fénysugár a mi iskolánknak is jut, s mely a több, mint egy félszázadig fenállott kapcsot csak annál szorosabbá fűzte Jezsovics és a selmeci líceum között. Bizton reményiem, hogy nem is fog meglazulni soha.

Egy másik kedves kartársunktól is meg kellett válnunk. Hlavatsek András, kit a 28 évi idegrontó tanárkodás teljesen kimerített, szinte kérte nyugdíjazatását igaz becsülésünk, szeretetünk kíséri őt a jól megérdemelt nyugalomba; hozzon ez gyógyulást, adjon uj erőt a fáradt küzdőnek, hogy mint iskolai tanácsos továbbra is értékesíthesse nagy tudását s fenkölt gondolkozását líceumunk érdekében. A tanári kar az ő ragaszkodását azzal juttatta kifejezésre, hogy a megható búcsúlevéllel távozónak nov. 29-én hasonlóképpen, mint Jezsovicsnak, felajánlotta arckép-csoportozatát.

Elhagyott még bennünket Jankó János, és elhagyott — végképp Moesz Géza, ki csak egy évig élvezhette nyugdíját; a