Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1903
31 arra ügyelve, hogy a fordulónál a kocsi bele ne ütközzék a céloszlopba. A győztesek harsonák hangjai mellett vették át a győzedelmi pálmát a praetor kezéből. Régen egyszerű babér- koszorú volt a jutalom, később azonban ezüst koszorút, nagy pénzösszeget és értékes dísztárgyakat adtak a győztesnek. A kocsiverseny után birkózó párok és ökölharcosok léptek fel. A circus maximuson kívül még több versenypálya is volt Rómában. Ilyen volt az ú. n. circus Agonalis a Marsmezőn, amely jelenleg egyik legszebb tere Rómának. Maxentius cir- CMS-ából még láthatók némi falromok a via Appia mellett, a híres Caecilia Metella síremlék közelében. Igen régi circus volt a circus Flaminius a Marsmezőn, kiinduló pontja a diadalmenetnek s a Tiberisen túl a circus Hadriani volt nevezetes. A színielőadások csak a Kr. e. 4-ik században jöttek didi vatba, de sohasem tudtak a görögökével egyenlő magaslatra emelkedni. Eleinte a színházak is fából készültek s Pompeius volt az első, ki Kr. e. 52-ben kőből emeltetett egyet a Marsmezőn, állítólag 10000 néző számára. Oly fényes volt ez az épület, hogy félnie kellett a censorok megrovásától s ezért egy templomot is állíttatott benne a nézőtér felett, amelyhez az ülőhelyek között lépcsőkön kellett feljutni s ezzel olyan színt adott a dolognak, mintha nem a maga, hanem az istenek dicsőségére építette volna. A színház előtt gyönyörű oszlopcsarnokot emeltetett, középen remek díszkertekkel s mellette egy curiát, melyben Kr. e. 44-ben egy senatusülés alkalmával Caesart meggyilkolták. Ma csak alapépítménye látható. Jobb sorsban részesült Róma második kőből épült színháza, a Marcellus színház, szintén a Marsmezőn, melynek hátsó, hatalmas körfala még ma is áll, ívei alatt piszkos üzletekkel és műhelyekkel. Nem messze tőle állott a theatrum Balbi, melynek ma nyomai sem láthatók. A gladiatori harcok, mint már említettük, valószínűleg a régi temetési szertartásoktól vették eredetűket, de csak a császárok korában lettek a nép kedves mulatságaivá, bizonyságot téve róla, hogy az ókor egyik legszabadságszeretőbb népe miként vetkőzött ki emberi érzületéből. Már a köztársáság vége felé kerestek helyet ezeknek az etruszkoktól örökölt látványosságoknak számára s épült is egynéhány ilyen, különösen az első császárok idejében, de ezek mind nyomtalanul eltűntek,
