Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1903
14 (az etruszkok utcája), melynek a fórumra szolgáló torkolatát, mint általában minden, ide nyíló utcáét Januskapu boltozta át. Ez az utca volt Róma pénzpiaca, ahol a pénzváltók, bankárok, az állami javakat bérlő lovagok és a nagy kamatra dolgozó uzsorások találkoztak. Túlsó felén egy magas alapépítményen emelkedő három karcsú, fehér márványból faragott korinthusi oszlop a Castor templom maradéka, melyet a rómaiak Castor és Pollux tiszteletére emeltek azért, mert hófehér paripákon, lobogó palástban, fejükön tündöklő csillaggal megjelenve a csatatéren, ingadozó, futásnak eredt soraikat győzelemre vezették Regillus tavánál (496-ban Kr. e.) s így megszabadították őket a gyűlölt Tarquiniusoktól. A csata napján Rómában izgatottan várta a lakosság a küzdelem kimenetelének hírét, midőn a hagyomány szerint két daliás ifjú jelent meg a templom melletti forrásnál s hírül adta a népnek a győzelmet; azután lovaikat megitatva ép oly hirtelen tűntek el, mint ahogy jöttek. Csak másnap derült ki. mikor a fővezér követe is megérkezett, hogy a két levente Castor és Pollux volt. Ezért emelték tiszteletűkre ezt a templomot azon a helyen, amelyen megjelentek, a Juturna forrás közelében. Később sokszor megújították, javították, díszét nagyban emelték, úgyhogy Cicero méltán nevezi a leghíresebb emléknek. A senatus is többször ülésezett benne s előtte is sokszor tartottak gyűléseket, különösen déltájban, mikor lépcsőzete s az előtte fekvő tér árnyékot nyújtott. Ebben a templomban jelentek meg a lovagok is patrónusuk tiszteletére júl. 15-én rendjük teljes díszében, délceg paripákon s itt mutatták be áldozatukat a háborúból visszatérő leventék is, zsákmányuk egy részét az ikeristeneknek ajánlva fel. A császárok korában Caligula egy folyosó által kötötte össze palatinusi palotájával s hóbortjában oda telepedve a két isten szobra közé. imádtatta magát a néppel. A legújabb ásatások ennek a templomnak szomszédságában hozták napfényre Juturna tavát is, mely az előbb említett csodás jelenetnek tanúja volt. Egy körülbelül 2 m. mély és márvánnyal burkolt medence ez, amelybe két, ma is élő forrás nyílik. Közepén egy szigetszerű talapzat emelkedik, melyen egykor az istennő oltára állott, valószínűleg az, melyet magában a medencében találtak sok más emlék és középkori cseréptöredék társaságában, melyek bizonyítják, hogy a forrás
