Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1902

(53

csak szeptember hó végén bocsátották el a katonai szolgálatból, addig tantárgyait a tanári karnak e tárgyakhoz értő tagjaira kellett bíznunk. A tanév közepén ismét Hlavatsek András kartársunk ereje kezdett inogni a 28 évi testet-lelket fárasztó tanítás terhe alatt úgy, hogy óráinak fele részét kartársai s a helyi ev. segédlelkész vették át deczember közepétől kezdve.

2. Működött e tanévben 11 rendes és két helyettes tanár. A tornát rendes tornatanárunk tanítja. A lyceummal kapcsolatos íitanító-képzőben a zene, ének, a gazdaságtan és módszertan tanításában Jaeger Gyula és Laczó Dániel ev. tanító urak gyakorlati ügyességét vettük igénybe.

3. Iskolai ünnepélyek voltak: október 4-én: királyunk nevenapja. október 31-én: a reformátió emlékünnepe, márczius 15-én: az 1848-iki szabadságharcz nemzeti ünnepe, április 16-án az 1848-iki törvények szentesítésének ünnepe.

4. Dunay Ferencz főigazgató úr márczius hó 18., 19. és 20-án szerencséltette hivatalos látogatásával intézetünket. Örömmel tölt el bennünket, hogy ő, aki éles szemével mindent észre vesz s bölcs tanácsaival készségesen támogat, tanítványaink előmenetelében »a régi jó eredményt« konstatálta.

5. A tanári kar ebben a tanévben 16 értekezletet tartott. Mindjárt az alakuló conferentián meghatva vette tudomásul a tanári kar Moesz Géza szeretett kartársának Szegedre távozásakor küldött következő búcsú levelét:

»Igen tisztelt Collega Urak! Fájdalommal távozom körükből, mert örömest működtem oly tanári karral, melynek minden egyes tagja áthatva hivatásának magasztossága által, alapos ismerettel, az ifjúság iránti szeretettel és lelkesedéssel, protestáns szellemmel és a magyar hazafiságot a fiatal, fogékony keblekbe mélyen oltó buzgalommal működik és igyekszik a lyceumot a legjobb hazai intézetek sorába emelni. Szívélyesen megköszönve irántam tanúsított szíves jóindulatukat, collegialis szereletüket, azon kérésemmel búcsúzom Önöktől, ne lankadjon kitartásuk hivatásukban, ha idővel erejük gyöngül is, szeressék ezen lyceumot, ragaszkodjanak hozzá oly hévvel, a mint én is utolsó perczemig meg nem szűnöm e lyceumot és Önöket hálával, kedvesen emlékezetemben megtartani. Isten Önökkel és kedveseikkel. Szívélyes üdvözlettel. Selmeczbánván. 1902. évi augusztus hó 21-én tisztelő collegájuk Moesz Géza s. k.«