Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1901
4 olyan végrendeletet adott át, a melyben Selmeczbányán szerzett és a selmeczi pénzintézetekben gyümölcsözőleg elhelyezett tökeit a selmeczbányai lyceumra testálta. Selmeczbányáról szülőföldjére Rajaira vonult vissza s ott élt nővérével jól megérdemelt nyugalomban. A selmeczbányai lyceumhoz való ragaszkodását ugyan sem a távolság, sem az idő nem gyengítette meg, de a Selmeczbányán elhelyezett tőkéire vonatkozó szándékát — látván, hogy egyfelől a lyceum fennállását időközben az állam biztosította és hogy másfelől egyházunk érdekében nagyon kívánatos a lyceummal kapcsolatos tanítóképző önállósítása s fennmaradásának biztosítása — oly- képen módosította, hogy a selmeczbányai pénzintézetekben időközben mintegy hatvanezer koronára felnövekedett vagyonának kétharmadát a dunáninneni kerületben felállítandó tanítóképző czéljaira adta, Csemez Miklósnak egész élete, minden tette arra mutatt, hogy egy volt a törekvése Agesilauséval: nem kő és érez oszlopokra, hanem a jó érzelmű honfiak szivére kívánta nevét felíratni. És Csemez Miklósnak az emléke be is lesz írva soká azoknak a szivében, a kikkel jót tett és a kikhez a barátság és az igazi tisztelet nemes szálai fűzték. Áldott legyen emlékezete! Vitális István.
