Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1901

28

a katona kedvesével a táncterembe siet. a polgári elem a művészek felé tart: akrobaták és athleták, kötéltánczosok és állatszelídítők, jongleurok és clownok mulattatják itt a publicumot az Isten szabad ege alatt; de látványosság koronája a légtornászok ügyes mutatványai: lélekzet visszafojtva nézi a közönség a nyaktörő torna minden mozdulatát s kitörő taps hangzik fel azután elismerésül. Most megszólal a muzsika a konzert teremben, a mely nyáron át a zenei élet középpontja s benn az üvegfedél alatt, és kívül a terem körül apró asztaloknál letelepesznek a vendégek s akelnerek vajaskenyérrel (smörrebröd) s frissítőkkel szolgálnak. Majd esteledni kezd, kigyulladnak a lámpák s szemünk elé áll Tivoli teljes pompájában. Az alléekon zöld és vörös ívlámpák ragyogó fénye von diadalíveket, a virágágyak között apró elektromos lámpák egész gyöngyso; csillog. A kon- zertterem, a mulatók mind elektromos fénybe yognak. De legszebb mégis a bazár, egy hosszú mór stilű ép , mely valósággal fényárban úszik. Még a tó is ki van v as rajta a

»Szentháromság« IV. Keresztély hajójának a n salogat szórakozásra. S a fény, ez a pazar fény bevik^ az emberek kedélyébe is: élénk beszéd, vidám nevetés zaja hangzik fel itt is, ott is, de legfőképpen a néma színház mellett, a hol a Pierrot, a dán Paprika Jancsi mutatványain kacag mindenki.

A színházi előadás után a közönség legnagyobb része haza felé tart, az ívlámpák lassan kialudnak s helybeli és idegen egy kellemesen eltöltött este tarka emlékeivel hagyja el e helyet.

Ivjöbenhavból három út vezet Helsingőr felé, kettő a szárazon s egy a tengeren. A ki inkább szeret gyönyörködni a természeti szépségekben, mint az emberkéz műalkotásaiban, az Őresundon teszi meg az utat Kjöbenhavntól Helsingőrig.

Mert az Óresund megkapóan szép nyáron: a tenger sötét kék vizével, a part zöld lombjával, rózsaligeteivel s pompás villasorával gyönyörködtet. Valóban nem csoda, hogy a Sund mellett épült fel Dánia fővárosa, hogy a Sund partján óhajt lakni minden dán, hogy a Sundot énekli meg legkedvesebben minden dán költő. És különösen este szép a Sund nagyon, a mikor az esti szürkület áttetsző fátyollal vonja be, hogy az ezeregy éj regéibe illő képet rejtegesen a szemlélő előtt.

Kjöbenhav-tól egész Helsingőrig, a Sund kezdetéig a villák szakadatlan lánczolata fehérük ki a rózsaligetek élő