Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1900
I. Breznyik János emlékezete. (1810—1897.) A sírhalom fölé. amely 1897. augusztus havában örök nyugalomba fogadta Breznyik János hült tetemét, díszes emlékkövet állított 1900. szeptember havában a tanítványi kegyelet és hála. Szilárd márványkő hirdeti immár a jövő nemzedéknek is Breznyik János nagy érdemeit. Mert valóban elévülhetetlen érdemeket szerzett Breznyik János úgyis mint tanár, úgyis mint igazgató: tanítói és nevelői érdemeit az értelmes és a jellemes tanítványok egész serege, igazgatói sikereit a lyceum megmagyarosítása, létének biztosítása, anyagi és szellemi felvirágoztatása bizonyítják a legszebben. Több mint fél száz éven át működött Breznyik János a tanári pályán s e hosszú időszak négy-ötöd részét a selmecz- bányai ág. hitv. ev. lyceumban töltötte. 1842-ben foglalta el a selmeczbányai lyceumban a pár évvel előbb felállított magyar nyelvi tanári széket. A beiktató ünnepen a superintendens (Szeberényi János) és az igazgató (Suhayda Lajos) latin beszédeket tartottak, de ő magyarul fejtegette, hogy a gymnasiumi nevelés alapjául ugyan a harminczas évekkel beállott magyarosodás korszakában is a hellen és a latin classicusok tanulmányozását kell tenni, de az épületnek, amelyet ezen az alapon emelnek, magyarnak kell lennie, azaz a hellen s latin classicusok magyarázata mellett a többi tantárgyakat magyar nyelven kell előadni. S ehhez az elvhez híven, bár elődje a magyar irodalmi széken csak a magyar nyelvtant adta elő magyarul, a többi reábízott tárgyakat pedig latinul, ö minden tantárgyat azonnal magyarul kezdett előadni. A magyarosítás azonban nem ment könnyen, mert tanártársai közt a tót nemzetiségi törekvéseknek is voltak hívei s terjesztői. Még 1843. őszén l*
