Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1900
35 anyagot akart gyűjteni, hogy lehetőleg teljeset és tökéleteset adjon. Ilyen grammatikai elfoglaltság közben találta a Hadi Történetek lelkes szerkesztőinek, Görög és Kerekesnek 1789. szept. 25-én közölt pályázati hirdetése »egy jó magyar nyelvtanitó könyvnek hazai nyelvünkön való kidolgozására«. Mint sokan mások, ők is érezték az ennek hiányából eredő bajokat, hogy rendszeresen megállapított nyelvtan és nagyobb magyar szótár nélkül szűkölködve, mily nehéz magyarul úgy írni, hogy íróink a műveltebb nyelveknek megfelelő módon fejezzék ki az átvett eszméket és gondolatokat, különösen a tudományokban. Azt azonban meg nem gondolták, hogy a nyelvtant a nyelv alapos kutatásának kell megelőznie és pedig nemcsak az élő nyelv kutatásának, hanem hogy vissza kell mennünk annak forrásaira, az emlékekre, a melyekre ez időben Révain kívül nem gondolt senki sem; nem látták be, hogy a szótár nem szerzője, hanem gyűjtője és bírálója lehet csak a tudományos irodalom által megteremtett műnyelvnek. Azt hitték, hogy csak meg kell írni mindkettőt s lesz mindenesetre egységes és alkalmas irodalmi nyelvünk. Jutalmul 20 aranyat ajánlanak fel s a költségükön kinyomtatandó műből 150 példányt. A pályázati hirdetés részletesen közli azokat az igényeket is. melyeket a pályázók figyelmébe kívánnak ajánlani. A szerkesztők példaadása nem maradt sikertelen, mert Nunkovics György, pécsi nagyprépost és czímzetes püspök később 30 aranynyal gyarapította a kitűzött jutalmat s így hirdették azt ki újra 1790-ben. A pályázati hirdetés Földinek nagy örömet okozott. »Igen. nagy örömömre volt, a mit mostanában a Gyűjtemény egyik levelében olvasék, hogy t. i. a Magyar Grammatikára jutalom tétetett fel. Ez régtől fogva való álmom és igyekezetem, hogy ebben én is megpróbáljam, mit tehetek. Most az igyekezethez az ösztön is hozzájárult, tehát benne csak dolgoznom kell.«1 Elhatározza magát, hogy pályázni fog; de nem tud semmit sem a határidőről, a terjedelméről, tartalmáról, felölelje-e a syntaxist és a prosodiat is, mert »ezek nélkül is lehet Grammatika.« Sietve ír a komáromiaknak s egyúttal fejtegeti, hogy a nyelvtan megírása »sok időbe és nagy munkába telik; mert 1 Mindenes Gyűjtemény 1789. decz. 23. 3*
