Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1899

Földi János.

Részlet hasonló czimű irodalomtörténeti tanulmányból.

Vannak irók, kiknek a magyar irodalom, a nemzeti művelődés és a tudomány történetének lapjaira feljegyzett nevét nem annyira az biztosítja a feledékenység homályától, emlé- köket, irántuk való tiszteletünket nem annyira az táplálja, mily műveket alkottak, mennyi önállóságot és jelentőséget mutatnak a tudományban, eredetiséget és mélységet a költészetben, mint inkább az, hogy nemzeti életünk nehéz napjaiban helyesen ismerik fel a nemzeti művelődés érdekeit, a haladás eszközeit s hogy hazájukat szerető leikök egész melegével, munkáikkal, soha nem lankadó, sőt másokat is küzdelemre szólító példájukkal szolgálják a nemzeti művelődés ügyét.

Irodalmunk történetének kivált újabb korában nem egy irót nevezhetünk meg, kinek munkáit az idő lassankint elfeledteti az utókorral, de a törekvés, a küzdelem, melyet a nemzeti élet feltámasztása érdekében kifejtenek, emlékezetessé válik. Irodalmunk nevezetesebb alakjai foglalnak helyet ezen írók között; többek élén Bessenyei, Ráday, Horváth Ádám, Dugonics, Kazinczy s bátran ezek közé sorozhatjuk Földi Jánost is.

Nem volt első rangú költői tehetség, nem volt gazdag, a jövő nemzedékekhez szóló képzelettel megáldva. Azon nagyhírű tudósok sorába sem tartozott, kiknek tudományos munkái korszakot alkotnak egy nemzet szellemi életének történetében. De a magyar nyelv ápolása és művelése, a tudománynak magyar nyelven való megszólaltatása, a nemzeti élet fejlesztését és erősítését szolgáló eszmék érdekében munkálkodik szorgalmánál nem kisebb készültséggel oly korban, midőn har- czolni kellett nemzeti életünkért, nyelvünkért, mikor a magyar érzés és kötelességérzet lankadtan szunnyadt, vagy csak kevesekben ébredezett. Nem. egy lángelme fényes termékeivel.