Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1899
24 kész elmélettel lép fel és tisztázni próbálja az uj versrendszernek viszonyát a rímes és mértékes versekhez. Értekezésével irodalmi vitába szól bele s uj vitát támaszt, mely csendesebb ugyan, mint a classikai iskola elkeseredett, sokszor rútul mocskolódó tollharcza, de tartalmasabb, mert nem egyes szótagok hanem elvi kérdések forognak szóban. Felszólalásának előzményei a Magyar Hirmondó-ban folytak le. E folyóirat 1785-ik évfolyamának egyik számában a főkanczellár halálára irt rímes distichonok egy k...........i tudósítónak (kétség nélkül Péczely) rosszalását provokálták, ki a Hírmondó 1786 jan. 11-iki számában óva inti a magyar költőket, hogy ne űzzenek ily gyermeknek való fülcsiklándozásokat, hagyjanak fel a leoninusokkal mint felhagytak, a négyes rímmel. Nemsokára, már febr. 1-én Horváth Adám sietve ir a czikk ellen. Védi a négyes rímet is, a leoninusokat is, több el- hamarkodással, mint bölcseséggel. Dicsőségnek tartja, ha a többi nemzet mellett csak mi tudunk leoninusokat írni; a négyes versek sem méltók arra, hogy elvessük; a sok rím nem akadályozza a gondolatot, inkább azt tapasztalta, hogy gondolatot kelt. Ez a két czikk bírta rá Földit, hogy kifejtse nézeteit a versélés külömböső módjairóld Értekezése Gesner I. M., a jeles humanista egyik művének egy fejezete után készült.1 2 Érdeme nem is a eredetiség, hanem az, hogy a benne foglalt eszméket először pendíti meg s a magyar verselésre alkalmazza. A rövidke bevezetésében sajnálkozását fejezi ki a magyar irodalomban uralkodó sok külömböző irány miatt, melyek egy czél felé törekednek ugyan, de nem helyeselhető valamennyinek az útja. »Nevekedésben levő magyar versírásunk eddig csak leve- ledzett, most fejlődnek virággal terhes bimbói, minémüek lösznek virági és gyümölcsi, még alig tudjuk. Valósággal sajnálható dolog, hogy e hosszas leveledzés után már virágozni s gyümölcsözni is készülő nötevény mostani művelői által ámbár azon egy czéllal, de oly külömb-külömb segédekkel mivelletik,' hogy azok közül melyik alkalmatosabb mivelés, melyik aka1 Magyar Mása. 1787. ápr. 11 és 18 sz. 225—‘241 1. 2 Primae lineae isagoges in eruditionem universalem. Tom. I. 222 §. De poesi speciatius. A mű megjelent 1756., 1774., 1784.
