Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1899

21

Nem: felőlem így ne vélj;

Félre tőlem szép kevély! stb.

Ezek eredeti költeményei. Bizonnyára írt többet is, miről kéziratos verstanának itt-ott előkerülő csonka példái tanúskodnak, de nem közölve őket Kazinczyval, többi kéziratának sorsában osztoznak. Az érzés közvetlenségére és mélységére, a hang természetességére nézve legmagasabb fokon áll már halálos ágyán írt Sírfelirata. Ebben már egy mélyen érző. sokat szenvedett, de sorsában megnyugvó szívnek költői megnyilatkozását látjuk, s valóban sajnálnunk kell, hogy költői fejlődésének menetét nem kísérhetjük figyelemmel ezen fokig, nem állván rendelkezésünkre azon darabok, melyeken tehetségét fejlesztette. Bár a szenvedély mozgalmasabban lüktet benne, mégis messze marad Sirfeliratától két, Catullust és Horatiust utánzó szerelmi verse, az egyik1 (Juliska) kedveséhez, a másik1 2 már jegyeséhez intézve. Ezeket azonban, mint utánzatokat, már nem számíthatjuk eredeti versei közé.

Ezekben áttekintettük Földi egész költészetét. Bizonnyára nem mondható az kiválónak; Földi nem volt teremtő költői lélek és tehetség, képzelete nem volt erős és eleven. A költészet általános tárgyai: a szerelem, a bor, a hazafiul öröm vagy bánat, a maga bajai és elégültsége lelkét nem ihletik mélyrehatóbb költői megnyilatkozásra. A szív felzaklatott indulatainak és szenvedélyeinek hangja távol marad lantjától. Csak bizonyos ünnepélyes alkalmak hatják, lelkesítik annyira, hogy érzelmeit költői alakban juttatja kifejezésre; ezek azonban akkor is hidegen hagynak bennünket, mert nincs bennük közvetlenség, korántsem szólanak az igazi természetesség hangján. Ha olykor kap is ihletet s ha alkalomszerűségből emelkedik is eszméhez, nincs elég ereje azt költőileg alakítani, nem tudja elevenebb vonásokkal megérzékiteni. Csak ritkán történik, hogy hangja melegebb lesz s a költői hévnek némi csillogása érezteti magát a vers alatt. Érzései kiforratlanoknak látszanak, sohasem vetnek nagyobb hullámokat s ha a különben formás belalkatú darabjaiban gyorsabban is lüktet az indulat heve, csak kevés esetben párosul egyúttal igazi költészettel. Szerelmét sem tudja tisztul1 Kaz. Lev. I. 535-536.

2 Kaz. Lev. I. 537.