Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1899

10

magyar versszerzésnek példái és regulái. Mindegyikük egyúttal prosodiát is csatol könyvéhez, útmutatásul, hogyan kelljen a magyar szót antik formába illeszteni. A czél világos tudatával, teli lelkesedéssel és határozott önérzettel fellépő iskolának irányával Földi még debrenczeni korában ismerkedik meg, annál is inkább, mert Debreczen ezen időben valóságos tudományos központ volt, a hol az emlitett munkák megjelenésűk után nemsokára találhatók voltak az irodalmi élet haladását érdeklődéssel, de bizonyos elfogultsággal tekintő tudósoknál, kik azokat szivesen bocsátották rendelkezésére az iparkodóbb tanulóknak. Ekkor valószinüleg már maga is verselgetve, érdeklődéssel közeledik ezen irány felé, figyelmesen olvasgatja az egymástól sok tekintetben eltérő verselési szabályokat, majd maga is a classicus versformák lényegének vizsgálatába bocsátkozva az eredeti görög és latin példák után, prosodiai gondolatainak már ekkor veti meg alapját s későbbi műveiben is ezt a verselési módot tartja a legtökéletesebbnek és a legmüvészibbnek.

De ugyancsak a debreczeni légkörben kell keresnünk tévedésének okát is. Debreczen falai között ezután is mindig szívesebben olvasták a magyar versformákat s a classicus mértéket is, felekezeti elfogultságukban, örömestebb vették egy református prédikátortól, mint a szerzetes triásztól. A Barótiék dicsősége az ő szeműkben csak fél dicsőség volt, munkájok csak kezdemény, melyet azután Gyöngyössi János, a híres tordai leoninista fejezett be. Könnyű folyású, nagyobbára alkalmi versei kéziratban terjedtek és pedig oly gyorsan, hogy 1777 deczem- berében írva meg első leoninusát, 1780-ban egész Magyarországon, különösen Debreczenben és Sárospatakon elismert és ünnepelt költő volt. A debreczeniek őt tartották az igazi poétának, a ki megtalálta a helyes utat: versei görög és római minták szerint perdülnek, de az idegen hangzatot egyúttal a hazai rím teszi kedvesebbé.

Debreczennek s általában a református világnak ezen elfogult és téves nézetétől Földi épen úgy nem maradt menten, mint Kazinczy s később Csokonai sem. Senki nem lévén, a ki ez irány ferdeségére és ízléstelen voltára figyelmeztette volna, szépséget lel benne s maga is a legnagyobb kedvteléssel próbálgat ilyen pattogó és szép csengésű verseket írni.