Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1898
21 Lóczy Lajos a Földrajzi Társaság fennállásának huszonötéves jubileuma alkalmával összefoglalta*: „ A Balaton medenczéje a magyarországi középhegység dunántúli végződésénél vízszintes fekvésű, fiatal harmadkori rétegeik közé mélyed. Keletkezése a diluvium koránál nem idősebt). A Balaton nagyon síkér tó, közepes mélysége magas vízállás idején is alig éri el a négy métert. Partjainak alakulásában a szél hajtotta hullámoknak van legnagyobb sze- repök. A meredek partfalak, a zátonyok, a tőzeges berkek és a nádbozótok helyzete mind az uralkodó északi szél hatásával áll összefüggésben. Azonképen a víz áramlása is, amely a szántódtihanyi szorulatban, nem ritkán a budapesti Duna- szakasz középsebességét éri el és a szél ellenében meg nyugati irányban, a Zala folyásával szemközt is nyilatkozik, a szélokozta vizduzzasztásra vezethető vissza. Ez az áramlás vájta ki a tihanyi révnél levő, kútnak nevezett legmélyebb feneket, ahol a mélység a vízálláshoz képest 11—12 méter között ingadozik. Az árapályt utánzó, rövid periodusú vízszin ingadozások, a „seicheu-ok a Balatonon szintén a szélokozta duzzasztás eredményei. A Balaton vízszinének ingadozását, valamint eddig ismert legalacsonyabb és legmagasabb állásait a befolyó vizek, az elpárolgás és a Sió kifolyása szabályozza ; a közvéleménytől feltételezett fenékforr ásóknak ellenben vajmi csekély jelentőségük van a tó vízszinének magasságára.“ Azt hiszem a Balaton tavára vonatkozó földrajzi ismereteknek ebből a vázlatos és töredékes történetéből is látni való az előadottaknak minden mesterséges szembeállítása nélkül is, hogy egyfelől mennyire fontos a természet tárgyainak vizsgálatában a közvetetten megfigyelés s a rendelkezésre álló tudományos eszközök alkalmazása, ha megbízható, helyes ismeretek birtokába akarunk jutni és hogy másfelől: mennyire ingatag alapon épülnek a másodkézből kapott s hallomáson alapuló leírások, és hogy mennyi balvéleménynek adnak gyorsröptü szárnyat a puszta analógiákra avagy merőben elméleti okoskodásokra támaszkodó állítások! Vitális István. * Földrajzi Közlemények XXIV. k. 287—288. I.
