Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1897

1896—97. tanév befejeztével, julius közepe táján, Moesz Géza kollegát bízván meg az igazgatói teendőkkel, nyugodtan távoztam Koritnyiczára. Breznyik János t. igazgatónk egészségi állapota akkor már erősen hanyatlott ugyan, de kezelő orvosa dr. Tóth Imre, a kinek ismert szakértelme és lélekismeretes buzgólkodása szinte csodásán segítette elé az általa nagyrabe- csült betegében az életerő működését, bízva. a még mindig erősnek látszó szervezet ellenálló képességében és a ritka erővel megnyilatkozó akaratban, megnyugtatott

Pénteken, augusztus 6-án estve, két napi nagyobb kirándulásomból visszatérve szállásomra, két telegrammot találtam az asztalomon; az egyikben Moesz jelenti Breznyik János halálát, a másikban azt, bogy vasárnap délután lesz a temetés s az oskolai tanácsnak az a kivánsága, hogy nagy halottunkat én búcsúztassam el a lyceum előtt. Szombaton reggel útnak indulva estve megérkeztem Sel- meczbánvára.

Gyászlobogók a lyceum épületén, a városházán, a kaszinó s más egyesületek és hivatalok épületein. Halottas csönd a lyceumban, a koszorúkkal borított ravatal a lyceumnak fekete posztóval bevont könyvtártermében. Részvétnyilatkozatok az ág. h. ev. egyház vezérférfiaitól, tanintézetektől felekezeti külömb- ség nélkül, dr. Baltik Frigyes püspök, dr. Szeberényi János bécsi egyetemi tanár és katonai superintendens, a tankerületi főigazgató, számos tanintézet küldöttei személyesen jelen. Vasárnap délután a város előkelősége, tengernyi népség gyülekezik a lyceum előtt s a Szentháromság szobráig lepi el Selmeczbánya legszélesebb utczáját.

1858-ik év szeptember havában nyilott meg a lyceum kapuja, hogy azon Breznyik János, barátainak kitartó buzgólkodása folytán visszanyerve jogát a nyilvános tanári működésre