Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1897
20 mányi, 9 hogy ezáltal; az' .ősökhöz.-, való., ragaszkodást, a honalapítók iránti kegyeletet akarta élénkíteni.- Midőn bölcs királyunk az Anonymus,szobrát is elkészítteti, ezt nem annyira neki, mint inkább ezen eszméknek emelteti. Mert. bizonyos az. hogy a mely nép nem viseltetik kegyelettel az 6 múltja iránt, annak jövője is kétes. Ha az Anonymusban' ezek szerint inkább csak a hagyomány megőrzőjét's kiszípezőjét fogjuk megtalálni, annál jobban fogjuk csodálni Werbőczi Istvánban az igazság kutatóját. Történelmünk legválságosabb napjait élte át, midőn belső és külső ellenség egyaránt támadta az igazságot, a jogot. Mily megbecsülhetetlen szolgálatot tehetett ekkor nemzetének egy tudós férfiú, ki összefoglalja minden jogi szabályunkat. Erre vállalkozott Werbőczi, s feladatát a »Hármaskönyvben« meg is- oldotta. Sok elvét ma már magunkévá nem tehetjük: -de -a múltban, 1848-ig nagyon fontosak voltak azok, mert nemességünket úgyszólván külön kaszttá tömörítették s így arra képesítették^ hogy a Tripariitumban kifejtett kiváltságokra támaszkodva, ellenállhatott, minden elidegenítő hatásnak s megvédhette a nemzeti államéletét. Werbőczi szobra tehát épp úgy fog szólni a nagy jogtudósnak, mint az általa hirdetett elvek történeti jogosultságának. II. Ulászló, II. Lajos s az azután következő uralkodók természetesen nem igen szerették a nemesi nemzet jogainak ezen világos körvonalozását, s azért nem is vették fel a Hármaskönyvet a Corpus jurisba. De annál nagyobb tiszteletben állott az a nemesi curiákon. a hol azután gyakran találkozott egy rokon hatású társsal, t. i. Tinódi Sebestyén szájról-szájra szálló énekeivel. o Az utolsó lantos költeményei művészeti becscsel nein igen bírnak. De azért rendkívül fontosak voltak,, mert Önzetlen haza-« szeretetre buzdítottak abban a korban, midőn magánérdekből, cseréltek sokan vallást és pártot. Hogy ;a török hódítás árja végképp el nem -söpört bennünket, s hogy végre is megtört úgyszólván csak magára utalt nemességünknek, ellenálló képességén, nagyrészt , ez - egyszerű, népköltőnek érdeme.,* , ' Az ő szobra azért is méltán fog a többihez sorakozni,