Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1897

18

II. Endre ideje óta a király esküje volt a legfőbb alkotmány- biztosíték. Rákóczy ezt kevésnek tartotta és azt követelte, hogy ehhez még egyes külföldi fejedelmek jótállása s az erdélyi terület függetlenítése is hozzájáruljon.

Pálffy János gróf ezt túlhajtott követelésnek jelezte.

És igaza volt.

Mert hogyan lehetne a külföldi fejedelem jótállását megvalósítani a nélkül, hogy ezáltal azt a külföldi fejedelmet fel ne jogosítanók, hogy ügyeinkbe folyton be ne avatkozzék, és a nélkül, hogy ezáltal a magyar királyt s vele együtt az általa képviselt magyar államot alá ne rendelnők ama külföldi uralkodónak V

Hasonlóképpen el nem volt fogadható Rákóczy második követelése, hogy t. i. Erdély újra független fejedelemség legyen. Ez az oly nehezen létesített államegységet megint felbontotta volna.

Midőn ismételt alkudozások után is Rákóczy követelései el nem fogadtattak, a mint hogy nem is voltak elfogadhatók, az ónodi gyűlés kimondotta a trónvesztettséget.

Még a felkeltek közül is sokan kárhoztatták e határozatot; annál is inkább Pálffy János. Ő most még fokozottabb mérvben hű őre lett a trónnak, melyen akkor már I. József ült, ki különben úgy is hajlandó volt az alkotmányt megtartani.

Már Pálffy János kineveztetése Magyarország főhadiparancsnokává is jelezte az alkotmányosság diadalát, mert egyike a fősérelmeknek mindig az volt, hogy hazánkban idegen katonák parancsnokoskodnak.

I. József az ő magyar főhadiparancsnokában nem is csalódott: a trencséni csatát ő nyerte meg. De még jelentékenyebb volt az a diadala, melyet a szatmári béke megkötése által vívott ki, midőn nemzetét és királyát újra kibékítette, és pedig a nélkül, hogy akár az egyik, akár a másik félnek régi jogaiból valamit fel kellett volna áldoznia.

Midőn tehát Felséges Urunk az ő szobrát is elkészítteti, azt akarja, hogy e szobor hirdesse, miszerint nem lehet ellentét abban a két fogalomban: hűség a királyhoz és ragaszkodás az alkotmányhoz.

Az eddig tárgyalt jeleseink, ha nem . is voltak kizárólag