Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1895

5 lett, s félő volt, hogy mint az alsóbb néposztályok mindenben szeretik utánozni az előkelőbbeket, ez megfogja törni végre is nemzetiségi jellemvonásunk ellentálló képességét. De az isteni gondviselés ekkor két oly versengést tá­masztott, mely uj életre keltette nemzetiségi érzületünket. Be­következett a reformatio és a török hódoltság. Az elsőnek, mint mindenütt, nálunk is az lett a következménye, hogy a nép nyelvén hangzott fel az ének és ima az istenházában, s a régi egyház is önvédelme érdekében csakhamar kénytelen volt a magyar nyelvet használni, hogy visszahódítsa az elvesz­tett tért. A reformátio a szülő oka Pázmány Péter kitűnő magyar irályának, s ezen áramlatnak a következménye, hogy egy Eszterházy Miklós nádornak hivatalos levelei is, egy Zrínyi Miklós politikai vitairatai is magyar nyelven szólalnak meg. Fellendül nemzeti irodalmunk úgy népies, mint művészeti irányban s vele nemzetiségünk jövője meg van mentve. De ebben a tekintetben a reformátiónál nem kevésbé fontos a törökkel kifejlődött elkeseredett élethalálharczunk. És itt látják, hogy a népek sorsát intéző bölcs világszellem útjait, mily kevéssé vagyunk képesek gyarló emberi eszünkkel azonnal megérteni. Mert a mily mértékben ártott a török hó­doltság a magyarnak gazdaságilag, két századdal visszavetvén őt, oly mértékben edzette erejét újabb küzdelmekre. A magyar vitézség, mely Mátyás ideje után már kivesző félben volt, uj életre kelt. Most már nem a töröknek Európából való kiűzése czéljából harczolunk, hanem védjük saját területünk minden talpalatnyi földét, mert világos, hogy el fogunk pusztulni, ha a védelem nem sikerül. És sikerült. Szondy György a drégelyi, Losonczi István a temesvári és Zrínyi Miklós a szigetvári kapitány ugyan elvér­zett, de ők már nem annyira általános keresztény, mint inkább első sorban magyar hősök, kiknek vértanusága az Alföldről ki­szorult s a Felvidékre, különösen Erdélybe menekült honfitár­saknak megadta a példát, hogy hogyan kell szeretni a hazát. Csakhamar támadnak megint nemzeti vezéreink, mint Bocskay, Bethlen, a Bákóczyak, Thökölyi, kik éppen oly jeles védői az alkotmánynak mint a magyar nemzetiségnek, kiknek erdélyi udvara főgyűlhelye a magyarságnak, s megmentője nemzeti létünknek.

Next

/
Thumbnails
Contents