Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1895

5

lett, s félő volt, hogy mint az alsóbb néposztályok mindenben szeretik utánozni az előkelőbbeket, ez megfogja törni végre is nemzetiségi jellemvonásunk ellentálló képességét.

De az isteni gondviselés ekkor két oly versengést támasztott, mely uj életre keltette nemzetiségi érzületünket. Bekövetkezett a reformatio és a török hódoltság. Az elsőnek, mint mindenütt, nálunk is az lett a következménye, hogy a nép nyelvén hangzott fel az ének és ima az istenházában, s a régi egyház is önvédelme érdekében csakhamar kénytelen volt a magyar nyelvet használni, hogy visszahódítsa az elvesztett tért. A reformátio a szülő oka Pázmány Péter kitűnő magyar irályának, s ezen áramlatnak a következménye, hogy egy Eszterházy Miklós nádornak hivatalos levelei is, egy Zrínyi Miklós politikai vitairatai is magyar nyelven szólalnak meg. Fellendül nemzeti irodalmunk úgy népies, mint művészeti irányban s vele nemzetiségünk jövője meg van mentve.

De ebben a tekintetben a reformátiónál nem kevésbé fontos a törökkel kifejlődött elkeseredett élethalálharczunk. És itt látják, hogy a népek sorsát intéző bölcs világszellem útjait, mily kevéssé vagyunk képesek gyarló emberi eszünkkel azonnal megérteni. Mert a mily mértékben ártott a török hódoltság a magyarnak gazdaságilag, két századdal visszavetvén őt, oly mértékben edzette erejét újabb küzdelmekre. A magyar vitézség, mely Mátyás ideje után már kivesző félben volt, uj életre kelt. Most már nem a töröknek Európából való kiűzése czéljából harczolunk, hanem védjük saját területünk minden talpalatnyi földét, mert világos, hogy el fogunk pusztulni, ha a védelem nem sikerül.

És sikerült. Szondy György a drégelyi, Losonczi István a temesvári és Zrínyi Miklós a szigetvári kapitány ugyan elvérzett, de ők már nem annyira általános keresztény, mint inkább első sorban magyar hősök, kiknek vértanusága az Alföldről kiszorult s a Felvidékre, különösen Erdélybe menekült honfitársaknak megadta a példát, hogy hogyan kell szeretni a hazát. Csakhamar támadnak megint nemzeti vezéreink, mint Bocskay, Bethlen, a Bákóczyak, Thökölyi, kik éppen oly jeles védői az alkotmánynak mint a magyar nemzetiségnek, kiknek erdélyi udvara főgyűlhelye a magyarságnak, s megmentője nemzeti létünknek.