Evangélikus kerül. lyceum, Selmecbánya, 1892

Botanikai kirándulások Selmeczbánya vidékén.

Elfásulhat a kedély az emberek társaságában, közömbössé válhatik az élet örömei iránt, de az, ki a növényvilág honába el szokott látogatni, ki tud társalogni a gyöngéd, és kedves, a változatos, de mindig finom ízléssel öltöztetett növényekkel, az nem lehet rideg, nem fásult s főként nem lehet nemtelen. Régen ismert dolog az, mit a költő kifejez: a ki a virágot szereti, rósz ember nem lehet. Azok nem szólnak meg, nem irigykednek rád, nem fondorkodnak ellened, azokban nem csalódol. Hanem mintha gyöngédségükkel s pompájukkal arra lennének teremtve, hogy hozzá szoktassanak bennünket gyöngéd érzelmekkel közeledni másokhoz-, igaz egyszerűséggel viselkedni embertársaink iránt, mintha illatukkal elkábítya, álomba ringatnának, mely álomban a jó. igaz és szép eszményi képe lebeg előttünk, mely egy elérhetetlert, de- mégis dicső célnak megvalósítása felé csalogat bennünket: az eszményi tökéletesség elérésére.

A ki földi salaktól ment, tiszta örömet akar élvezni, ki bár nehány órányira is boldog akar lenni, jöjjön ki a szabad természetbe, akaszsza nyakába a botanizáló táskát s kövessen.

Ha fenséges érzetek kelhetnek hegyek közt járva az ember lelkében, midőn kopár sziklafal meredez fölötte, vagy midőn kiugró fokán a tátongó mélységbe tekint, mennyivel fenségesebb eszmék dagasztják kebelét, midőn a természet e kecses gyermekeit felkeresi, szemléli azokat, változatosságaikban s pompájukban gyönyörködhetik.

De tudjuk azt: „fűbe fába hagyta Isten az orvosságot“ így a botanizáló megismcrkedhetik azon növényekkel is, melyekből orvosságot készítenek, Vagy melyek az emberi test szerve^. zetére károsak. A szépet így egyesítheti a hasznossal.

Már az eddigi tapasztalatainkból következtetjük, hogy a

' ‘ 1