Evangélikus kerül. lyceum, Selmecbánya, 1891
14 egy napot kér, hogy megmondhassa feleségének, hová ásta el kincsét. Megtudja egyúttal, hogy kincse legnagyobb ellenségének, unokatestvérének kezébe fog kerülni; mindene azé lesz, úgy, hogy most sajnálja ügyetlenségét, hogy azt előbb meg nem ölette. Megapenthes méltatlanságnak mondja, hogy mindene ellensége kezébe fog kerülni, de figyelmezteti Klóthó, hogy hisz ő is igv szerezte mindenét. Megapenthes: De most mind az enyém volt! Klóthó: De hisz a te uraságod ideje már lejárt! Megapenthes: Hallgasd meg Klóthó, a mit négy- szem közt akarok neked mondani! Ti távozzatok egy kicsit! Ha el engedsz szökni, ezer talentum vert aranyat adok még ma! Klóthó: Nevetséges! Még mindig arany és talentumok járnak eszedben ? Megapenthes: Ha akarod, hozzá teszem azt a két krátert is, melyeket Kleokritos megöletése által szereztem : mindegyik súlya 100 talentum, tiszta aranyból! Klóthó: Húzzátok be! ügy látszik, magától nem száll be. Megapenthes: Rátok hivatkozom, ha a kőfal meg a hajógyár befejezetlenül marad ; mert ha csak öt nappal tovább élek vala, bevégeztem volna! Klóthó: Ne törődjél vele, majd felépiti más! Mega- penlh's: De abban mindenesetre méltányosát, kérek. Klóthó: Miben ? Megapenthes: Hogy addig éljek még, mig legyőzöm a perzsákat s a lydekre adót vetek, s egy nagyszerű emléket állítok magamnak, ráírva, hány nagy hadi tettet végeztem életemben Klóthó: Hiszen te nem egy napot kérsz, hanem majd húsz évi halasztást. Megapenthes: Sőt hogy gyorsan visszajövök, arra kész vagyok kezeseket is adni s helyettesemül adom kedves fiamat. Klóthó: Oh te gonosz, kiért annyiszor imádkoztál, hogy túléljen! Megapenthes: Ezelőtt azértiimád- koztam, de most látom, hogy mi volna jobb. Megtudja továbbá Klólhótól, hogy minden vagyona ellenségei kezébe kerül, a képeket és szobrokat, melyeket a város azelőtt neki állíttatott, a nézők nagy nevetése közt rombolták le. Megapenthes: Mondd csak, barátaim közül egy sem fogja megfenyíteni a tetteseket ? Klóthó: Ki volt barátod? Vagy miért lett volna. Nem tudod, hogy mindaz a ki előtted leborult s minden tettedet vagy szavadat dicsérte, vagy félelem- vagy reményből tette, uralkodásodnak lévén csak barátja, szemmel tartván az alkalmat! Megapenthes: Sőt felköszöntve a lakomákon, nagy hangon dicsőítettek, sok jót kívánva; mindenik kész lévén halni is helyettem, ha lehetne, s általában reám szoktak esküdni. Azt is
