Evangélikus kerül. lyceum, Selmecbánya, 1887
6 mely a középiskoláé is, de melyet természetüknél fogva, az iskolával karöltve, magánál a középiskolánál is biztosabban elérhetnek. Nem csekély fontosságú ethikai tényezőről mondana le a középiskola, ha az önképzőket eltörölné. A jól vezetett önképző körök az ifjúság szellemi életének valóságos tüzpontjai lehetnek s nagy mértékben befolyhatnak a szellemi élet élénkítésére az által, hogy a tanulók kiviszik a kör falai közül az eszmecserét külső életükbe is, magán olvasmányaik megválasztásában helyes irányba tereltetnek és nem folyamodnak any- nyira más módokhoz szórakoztatásul. A mai önképzők működése ellen azonban több kifogást emelnek, részben nem alaptalant. Egy ilyen kifogás, hogy az önk. körök működésének eredménye aránylag csekély. Alapos a megjegyzés, mert a mai önképzők munkásságát eredményre nézve alig lehet összehasonlítani az e század elején, kivált a 30-as, 40-es években működőkével. Bár a mai önk. köri érdemkönyvekbe bejutott művek tartalmasabbak: de tekintve, hogy akkor 8-szor, 10-szer annyi is jutott be; s tekintve az akkori műveltségi viszonyokat is: az érdem- és jegyzőkönyvek sokkal elevenebb szellemi életről tanúskodnak. Ennek fő okát növendékeink nagyobb elfoglaltságában látom. Ezelőtt egész éven át alig készítettek 2—3 iskolai magyar dolgozatot, vagy még annyit sem, s egyéb dolgozatokat is kevesebb számban; most pedig minden hóban egy magyar, két latin, két görög, egy német dolgozatot: ennélfogva ma kevesebb idejük marad az önk. köri munkálkodásra. A század elején az újra ébredt nemzeti szellem hatása alatt, középiskolai tanügyünk hátra maradottsága mellett jobban rá voltak utalva a növendékek, hogy az iskolán kívül más tért is keressenek tevékenységüknek, és ekkor az önk. köröknek a mai formában kétségtelenül nagyobb jogosultságuk volt. Ez időben fejlődött ki némi elszigetelt állásuk a középiskolával szemben. Ma a középiskolai nevelésoktatás fejlettebb állapota mellett, bekövetkezett a körök túl- tengése. Mai önképzőink működése (tisztelet a kivételeknek) mindössze abban határozódik, hogy évenkint 20—30 lyrai költemény (?), elvétve egy-egy elbeszélés, széptani tanulmány, értekezés, vagy műfordítás kerül bírálat alá. Nem lehet e működést teljesen értéktelennek mondanunk, de annyit állíthatunk, hogy a ráfordított idő arányában kevés szellemi s erkölcsi haszon hárúl belőle a kör tagjaira. Legtöbbet érnek még a
