Evangélikus kerül. lyceum, Selmecbánya, 1886

Jelentés az 188%-ik tanévről.

Amit a lyceum jövőjének biztosítása végett rég- óhajtottunk, minek kieszközlésében évekig fáradoztunk, végre hál Istennek s tanintézetünk jóakaróinak, elértük: a kért államsegély iránt a magas kormány nyal kötött szerződés, mely a múlt évi, bányai ev. egyházkerül, gyűlés jegyzőkönyvében egész terjedelmében közöltetett, megerősítve, a 9300 frtnyi államsegély or- szággyülésileg megszavazva, sőt nmélt. Trefort Ágoston, vallás s közoktatásügyi minister úr által f. polgári évre ki is utalványozva akként, hogy az további intézkedésig évenként két részletben, Januárius és Junius elsején az itteni kir. adóhivatalban felvehető legyen; minél fogva a tanároknak fizetése és járandósága (rendes tanároké 1000 frt 50 frtnyi ötödévi pótlék, lakáspénzül 150 frt) — annak tekintetbe vételével, hogy a minister úr f. tanévre a lyceum részére még a múlt nyár folytán rendkívüli segélyül 4000 frtot kegyes volt kiutalványozni s ebből az első félévi részletbe csak 2400 frt volt beszámítandó —, az egész tanévre a szerződésben megállapított status szerint szol- gáltattathatott ki, miáltal legalább azoknak helyzete, kik 600— 700 írttal voltak díjazva, ha ehhez 150 — 170 tandíj osztalék járult is, valamivel mindenesetre javult s kedvezőbbé lett. Mivel Csömöz Miklós, ki a negyedik osztályt ritka önfeláldozással,— mert anyagilag úgy állott, hogy tanárkodás nélkül is megélhetett volna, és példás buzgósággal teljes 27 éven át vezette, nem volt rábírható, hogy a nevelés és oktatás fáradalmáit velünk inegoszsza s kajali birtokára nyugalomba vonult; 32 évi áldásos működése után egy másik munkatársunk is, Benda Péter Pál saját kivánatára nyugalmaztatott, úgy hogy a tanévben kisegitő- képen csak egy nehány órát vállalt el: a távozottak helyére, mert nem tudtuk, vájjon az államsegély részünkre meg fog-e szavaztatni, csak egy tanárt hittünk meg s alkalmaztunk Mi- csinay János, volt aszódi gymnasiumi igazgató személyében,

1*