Evangélikus kerül. lyceum, Selmecbánya, 1885
t 30 ber-lió elseje és másodiké van kitűzve, — mit az illetőknek jólesz figyelembe venniök. Ki rossz osztályzatát nem lesz kettes javítani, nem marad egyéb hátra, mint vagy az osztályt ismételni, vagy tanintézetünkből távozni s másutt próbálni szerencsét. Ugyanaz szól azoknak, kik kettőnél több tantárgyból kaptak elégtelent, kiknek száma 17. Az osztályzat kihirdetésének alkalmát használta fel az igazgató egy csendes tanári jubileum tartására. Évzáró beszédében egyéb bajok közt, melyek a lyceumot érték, azt is megemlítvén, hogy a legutolsó években a tanárok gyakran változtak ; egy év sem múlt el, hogy valamely tanár jövedelmezőbb, vagy biztosabb jövedelmű állomást nyerve, tanintézetünket el nem hagyta volna, (mire nézve ld. az ezen Értesítő 4 ik lapján mondottakat is) erre vonatkozva felhozó, hogy bár természetesnek találjuk, ha valaki anyagi helyzete s állapota javításáról gondoskodik, a derék kartársaknak távozását mégis fájlaltuk és fájlaljuk, — s annál inkább érezzük magunkat lekötelezve olyanok iránt, kik, mint látszik, nem ezt követik: ubi bene, ibi patria, hanem inkább; si qua sede sedes, et est tibi commoda sedes, illa sede sede; kiknél nem annyira netalán jövedelmezőbb állás, kedvezőbb anyagi helyzet az irányadó, hanem inkább kellemes társadalmi viszonyok, melyek közt élünk, — kedves baráti összeköttetések oly tudományos férfiakkal, kikkel való érintkezés és eszmecserélés mindenha képező, mivelő, gyújtó, emelő, mi nem minden városban lelhető fel, -— a haladás és a tudomány színvonalán maradni kívánónál — lelkiszükség, mely nem mindenütt kielégíthető; kik szem előtt tartva iskolánknak missioszerü hivatását a felvidéken, nemcsak tudományosan kiképezett, hanem hazafias lelkű ifjakat is nevelni a honnak, nem szűnnek meg nagy feladatunk megoldásában szorongó körülmények közt is velünk fáradni, — kiknek egyike, hogy másokról hallgassunk, Jezsovics Károly collegánk is, kinek kitartó, áldásos munkálkodása közöttünk már negyed századra terjed. Huszonöt éve, hogy itt tanári állomást foglalt el, teljes 25 éve, hogy az oktatás és nevelés terén lankadatlan fáradozva, különösen kedvenctudoinányaiban, mennyiség- és természettanban számos növendéknél oly sikert mutat fel, milyennel kevés tanár dicsekedhetik, bizonyságul, hogy a tanmód, melyet követ helyes, célravezető, s kik elmaradnak, nem benne, hanem magokban, s vagy eszök korlátoltságában, vagy szorgalmuk hiá-
