Evangélikus kerül. lyceum, Selmecbánya, 1883

10

nagyon kicsinylően gondolkozott s így az ifjúságot is csupán az egyház iránti engedelmességre és annak szolgálatára nevelte.

A zárdái iskolák nem azért voltak, hogy az ifjúságot neveljék, de az ifjúság volt azért, hogy a zárdákban az egyháznak neveltessék.

Luther ezzel szemben az individuum jogát juttatja érvényre, kívánja, hogy az ember önmagáért neveltessék, hogy keresztény létére örök hivatását, ember létére e földi hivatását legyen képes betölteni. Az ember ily irányú neveltetése egyrészt a család, másrészt és kiválóan az iskola hivatása, s a nevelésnek eszközei, mondja Luther, a tanítás és a fegyelem. (Unterricht und Zucht.)

Három gondolat foglaltatik ebben, melyet meg akarunk tartani, ugyanis: 1) neveld az embert, az individuumot önmagáért, 2) neveld keresztény vállás-erkölcsi alapon, s o) az oktatás nem önczél de csak nevelési eszköz.

A Luther által teremtett középiskola főgyöngéje az volt, hogy ő ily irányú oktatásra csak igen kevés tantárgyat tartott alkalmasnak, ő tulajdonkép csak kettőt ösmer, a vallást és a régi nyelveket. Éhez hozzájárult még, hogy Luther utódai, kik nek hivatása lett volna az általa kezdeményezett müvet kiegészíteni, kibővíteni, nagyrészt szolgalelkű másolók voltak, kik eszméit vagy nem értették, vagy ha értették is, nem tudták megvalósítani.

Az iskolák lassan megint formalismusba estek, az ifjak nem azért jártak iskolába, hogy abban mindenkinek egyedi képességei tehetékei s jó hajlamai kifejtessenek, hanem azért, hogy most az egykori ál Aristotelesi elvek helyett a kis és nagy káténak holt betűit, a görög és latin nyelv grammatikáját és dialectíkáját tanulják, az evangélium s a nyelvek élő tartalmáról, a szellemről, megfeledkeztek.

Pedig Luther gyakran s egész világosan nyilatkozott, hogy miért és mi irányban tanitandók a régi nyelvek.

„Ha szeretitek az evangéliumot úgy szigorúan ragaszkodjatok a nyelvekhez. A nyelvek a szellem éles pengéjének hüvelyei, drága kincseknek szekrényei. Serlegek melyek a lelkünket tiditő italt tartalmazzák, kamrák melyekben az éltünk fentartására szükséges eledel fekszik. Az evangélium maga mondja, hogy ők ama kosarak, a melyekben a kenyér s hal s a még ezrek kielégítésére szükséges maradék foglaltatik.“