Evangélikus kerül. lyceum, Selmecbánya, 1881

o

Leibüitz mint bölcsész lessz tehát jelen értekezésünk tárgya, az a férfiú, a ki a bölcsészeí-történet írók egyező állítása szerint úgy lépett fel, mint Spinozának sarkalatos ellentéte. A nagy férfiak között a hasonlók gyakoriak, s már-már megszokottak, az ellentétek ritkábbak s inkább érdekesek. Luthert Pál apostollal, I. Napóleont Julius Caesár- ral, vagy hogy 'még szebb s inagasztosabb példára utaljunk, Sokratest Krisztussal teszik párhuzamba; ha ellentétet keressz: Spinosa és Leibnitz, — e kettőnél alig találsz meglepőbbet úgy életre, mint működésre nézve. E bölcselők csak abban egyeztek meg, hogy király volt mindenik a szellemek birodalmában s maga-magát adta abban, mit alkotott, — életben a rendszert, rendszerben az életet. Ugyde e két élet összevetve egymással, mily roppant ellentét! — Az egyik éjszaki, a másik déli sark.

Mi volt Spinosa élete ? a „Hen kai pan“-ban, a „mindén és egyben“ való élet. Mi rendszere? a „Hen kai pan,“ a „minden és egy“ elvont gondolatának, mint bölcsészeti alapelvnek mély elmü megalapítása. 0 e mindenen és egy egyen kivid semmi mást nem ismert „Merész röpttel érte el — mondja Renán Ernő — a magas höfödte bérczeket, a nélkül, hogy a hegy tövében terülő, buján tenyésző életre csak egy pillantást is vetett volna. |E magaslaton, hol minden más mell elveszíti lehelletét, ö él és élvez; itt tárul fel szive, mint más embereknek a lágy és mérsékelt égöv alatt. A jegesek, erőteljes és átható élenytartalmukkal azok, a mik neki kellenek. Nem kívánja, hogy őt kövessék; ö olyan, mint Mózes, kinek a hegyen, a nagy tömeg által nem ismert titkok kinyilatkoztatnak; ő századának látnoka; ő volt az a maga idejében, ki legmélyebben tekintett az Istenbe.“ Egyszerű és naiv fenség, egyetlen, ki a külső dicsőség polczára nem törekedett, a hiú nagyság után nem áhítozott. Az emberi gyengeségek és kicsinykedések pora őt nem szennyezte. Ő „boldog Spinosa“ mindig, s leginkább akkor, midőn a szűkkeblű s őt megérteni éretlen orthodoxia „döglött kutyának“ nevezi. A rágalom szava nem hat le hozzá, de lehatna bár, még sem zavarná meg örök álmait.

Mi volt Leibnitz élete? a „végtelen és sok“-ban való