Evangélikus kerül. lyceum, Selmecbánya, 1881
10 graphia vagyis a világ irás problémája volt. Ez eszme még kívihetlenebb ugyan, mint az universalis egyház létesítése, de azért mindenben harmónia után törekvő lelke le nem mondott róla soha. Erősen fájlalta ugyanis, hogy a tudományok nagyobb mérvű fejlődésének útjában, mint leküzdhetien akadály leginkább a puszta nyelvkülönbség szerepel. Le kell dönteni, — de ha nem lehet. Közös nyelv nem volt, nem is lesz soha. A történelem semmit, a mesék világa is csak keveset tud róla, csak annyit, hogy egyszer csoda nyelvet beszéltek az emberek. A tudósok elnevezték lingua Adamikának, a laicusok Ádám nyelvének. Gyönyörű egy nyelv lehetett ám az, a ki azt beszélte, nem a dolgokról beszélt, hanem a dolgokat beszélte. Nem a tárgy képzetét, hanem a tárgy természetét fejezte ki. E nyelvet maga az úr Isten adta az első embereknek, de rosszul viselték gondját, elvesztették s azóta hasztalan keresik. Nagy bölcselőnk talán megtalálta? Sokkal bölcsebb volt, sem hogy azt keresse ? A csoda-nyelv előtte is képtelennek tűnt fel; ő kevesebbet, csak csodairást akart; Írást, a mely a különféle szerepelt s szereplő Írásoknak határozott ellentéte legyen. Direct írást, mert az írások mind indirectek, azaz nem a fogalmat, hanem a szót jelölik meg s csak az érti meg amazt, ki emezt is érti. A direct irás az ellenkező lenne, az amit a régiek úgy neveztek, hogy signatura rerum, s mert általa nem a minden népnél különböző szókat, hanem a minden népnél közös fogalmakat, magokat a tárgyakat fejeznők ki, megszűnnék a közmegérthetőség nyelvi korlátja s a többi tudományok igazságaikat ép oly könnyen közvagyonná tehetnék, mint ahogy azzá teszi a mathesis sajátságos jegyei által a maga igazságait. Csak egy a baj — ilyen irás lehetetlen. Biz elég nagy baj de úgy van. A mathesis és a többi tudományok között ugyanis sarkalatos ellentét forog fenn. Amabban a legevidensebb igazságok szerepelnek, ott lényeges változásnak helye nincs, mert magok az alapfogalmak mind ismertek és kimerítők; emezekben ellenben minden kérdés úgy szólván még talány, mit megfejteni csak körülbelül tudunk. Különösen napjainkban nyakra-főre vizsgálják a természeti
