Evangélikus kerületi főgymnasium, Selmecbánya, 1859
23 neveltetése igényelne, a selmeczi föoskolát, mint olyant, mely a köznevelés kívánalmainak eddig is megfelelt/ az 1858, jul. és 1859. sept. hó első napjaiban Pesten tartatott gyűlésben továbbra is nemcsak magáénak elismerte, hanem a fentartására kellő költséget is nagylelkűen megszavazta, mi által, ha az ige testté válnék, intézetünk jövője eléggé volna biztosítva. II. Protestáns oskoláknál régibb időkben csak arra néztek, hogy protestánsok legyenek, növendékeiket protestáns szellemben neveljék; századokon át azon senki sem akadt fel, hogy a tanulmányok idegen (latin) nyelven adattak elő; természetesnek találta mindenki, hogy igy volt. Az újkor nézete, — és helyesen, — mást kíván. A nemzetiség eszméje felébred s hatalmasban látszik működni, mint egykor a vallásosság eszméje. Adná Isten, hogy az, hol különféle nemzetek együtt élnek, oly türelmetlenségbe, oly üldözésbe ne törjön ki, mint a múlt századokban, fájdalom! honunkban is emez I Az oskola érintkezésben az élettel, növendékeit, a való életre kény tét vén előkészíteni, a nemzetiséget, a menynyire az nyelv által nyilvánul, figyelem nélkül nein hagyhatja. Mi, kik nagyob- bára tót, de sok német és magyar s igy több nemzetbeli tanulókat oktatunk, — e tekintetben mely elveket követünk: előadtam azon nyilatkozatban, melyet az 1858. julius 14-kén tartott tanári értekezletünk meghagyásából tettem közzé, és azon nyomtatásban is megjelent beszédben, melyet ugyanazon évi oct. 27-kén igazgatói tisztembe volt igtattatásomkor tartottam. — Irányunk nem változott ; minviszonyaink között magunknak jobbat nem tudunk kitűzni, nem czélszerűbb programmot felállítani. Igaz, ki nem elégít mindenkit. De van-e a világon , ki és a mi mindenkit kielégíthetne? Példabeszéd : Isten sem tesz mindenkinek eleget ! Ki nem elégíti programmunk azokat, kik itt, mint példának okáért Kecskeméten vagy Debreczenben mindent kizárólag csak magyar nyelven akarnak előadatni s már azon is fenakadnak, hogy a tót nyelvnek némi tért engedünk. (Voltak kik azért tőlünk, pánszláv oskolától - megtagadták az évi segélyt.) De azokat sem elégíti ki, kik oskolánkat tisztán tót oskolának szeretnék látni s némely tantárgyakat tót nyelven kívánnának előadatni. Egy coordinálva volt esperesség, mivel tót nyelvben többet nem teszünk, tőlünk mint; magyar Ománoktól > az évi segélyt hasonlóan megtagadta. A hivatalos-levelek mind arra, mind erre nézve kezeinknél vannak.) Ily különböző, sőt egymással homlokegyenest ellenkező véleménynyilatkozatok mellett, — pedig még egy harmadik elem is van, melyet számba kell venni, — mit kelle és kell tennünk? Úgy hiszem, semmi egyebet, mint azt, mit magunknak fentebb említett iratokban teendőinkül kitűztünk, hogy sem jobbra sem balra nem nézve az ott kijelölt irányban tovább haladjunk, s azon legyünk, miszerint — mert oskolánkat legközelebb az egyház tartja fel, mindenekelőtt buzgó protestánsokat; mivel Magyarhonnak fiai vagymnk, ennek jó hazafiakat, a mennyiben a hazafiság nyelvben is nyilatkozik, a magyar nyelvben ép úgy, mint a mennyire lehet és a kinek kell, egyéb, honunkban, főleg ev. egyházunkban divatozó nyelvekben is jártasokat; végre, mivel tudós oskolában működünk, hanem is kész tudósokat,
