Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1915
Intézetünk és a háború. Két esztendeje immár, hogy eldördült ama végzetes lövés Sarajevoban. Két esztendeje, hogy a kulturáltság máza alá rejtett minden gonosz emberi indulat kitört rejtekéből és végzetes uralmát tartja a földön. Két esztendeje, hogy a magyar és a német faj legkiválóbbjai küzdenek az egész világot jelentő elleneikkel; két esztendeje, hogy özvegyek és árvák siralma tölti be a világot; két esztendeje, hogy dühöng a világháború neve alá foglalt minden borzalom és rettenetesség. Az egész emberiséget leköti ez óriási küzdelem, megfeszült figyelemmel kisérjük a titáni harcot, szivünk és agyunk odakünn van a küzdők között. A közélet minden vonatkozása, intézménye megérzi a megváltozott viszonyok hatását, az iskolák sem tudták magukat e befolyás alól kivonni. Ott küzdenek a mi kartársaink és tanítványaink is, ott harcolnak a mi szeretteink, a mi rokonaink is. Távol esünk a harci események színterétől. A kényszerűség nálunk nem foglaltatta le katonai célokra intézetünk épületét. A világháború kezdete még régi otthonunkban talált. Az események forgatagai között hagyta el a selmecz- bányai kir. kath. főgimnázium ódon, régi épületét, melyhez százados hagyományok kötötték és foglalta el szerényen, ünnepség nélkül új díszes palotáját, jövő működésünk reménnyel teljes szinterét. Főgimnáziumunk történetének e jelentős forduló pontját méltón megünnepelni a békés idők feladata lesz. A harci események kezdete, az általános mozgósítás’ fontos változásokat okozóit a tanári kar működő tagjainak létszámában. A tanári testület öt tagját szólította hadba a 1*
