Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1915
meskedve — négyszer: 1. november 6-án, 2. január 29-én, 3. három napi szent gyakorlattal egybekötve április 22-én és 4. május 31-én testületileg járult a szent gyónás- és áldozáshoz. Kongregáció. Immár ötödik esztendeje működik közre kongregációnk ifjúságunk nevelésében. Célja a katholikus ifjúban a vallásos életet mélyíteni és tudatossá tenni, nemes idealizmussal és erős akarattal felruházni őt az élet küzdelmére. E cél jogosultságát és egészséges voltát ma minden elméletnél fényesebben hirdetik az egymást követő epochalis események. Huszárok a podoliai fensíkon, honvédek a Lovcse- nen, az ellenséget üldöző „ungarischer Soldat“ Tirol bércei között, magyar fiúk a szibériai fogolytáborokban, síró özvegyek és árvák a nagy róna bogárhátú kis házaiban tudnák csak megmondani: mily jelentékeny tényező ma a vallásosság, az erős akarat és a jövőben való rendületlen bizalom. Kongregációnk ezeket ápolta és fejlesztette kebelében mindenkor! Gyűléseink majdnem valamennyien vonatkozásban voltak a háborúval. A főt. préses úr beszédeiben többször tért ki a mai nagy időkre. Hangsúlyozta az igazi kongreganista kötelességét e nagy napokban: segíteni az itthonmaradottak- nak, készséggel hozni meg a legmesszebbmenő áldozatot és hőn imádkozni a csaták fergetegében járó testvéreinkért és a győzelmes békéért. Gyűléseinket kéthetenkint tartottuk ájtatossági és ma- gisztrátusi összejövetelek alakjában. Az ájtatossági gyűlés a „Kongreganisták kézikönyvében“ előírt módon történt; a magisztrátust gyűlésen a kongregáció belső és külső életét előmozdító ügyekkel foglalkoztunk. A vallásos szellem ébrentartására végeztük havi szent gyónásainkat és közös, testületi szent áldozásainkat. A vallásos szellemi szükségletek kielégítését célozta a Mária-kongre- gació hivatalos lapja, amelyet 5 példányban járattunk könyvtárunk számára. Ezenkívül járattuk a „Zászlónk“-at, a „Préses“ c. lapot és a „Magyar Kultúra“-t. A szegényebb sorsú tanulók részére és segélyezésére tankönyvtárt szerveztünk, melynek alapját a tehetősebb tanulóktól ajándékozott tankönyvek vetették meg. A préses úr felkérte a tanár urakat, hogy szíveskedjenek nélkülözhető tankönyvpéldanyaikat a
