Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1915
11 Ezekben mutathatjuk be vázlatát annak a kapcsolatnak, melyben intézetünk a háborúval állott. Mig tanítványaink egy része fegyverrel kezében védi hazáját, addig a másik része idehaza a kultúra, a tudás és a munka mindeneknél erősebb fegyverzetébe öltözik, hogy ha majd kél a napjuk a nemzeti élet küzdelmére, készen legyenek. E küzdelemben fegyvereik lesznek azok az ismeretek, melyeket az iskolában szereztek meg, vértjeik azok az érzelmek, melyeket itt tanultak szeretni. A fenkölt műveltség lesz a leghatalmasabb fegyver kezükben, mely tettekre és lelkesedésre ösztönzi ó'ket. A világháború nevelő hatását sem hagyják nyomtalanul elröppenni fogékony lelkűk felett. Utálni tanulják az árulást, a gyávaságot, a vétkes könnyelműséget, az irigységet, a. kapzsiságot s a világháború többi nagy bűnét, s majd irtani fogják őket a társadalomban; megbecsülik a hitet, melyhez nem csak végszükségben fordulnak majd, hanem amely reményadó kísérőjük lesz egész életükön át; szeretik majd hazájukat munkás hazaszeretettel, s ennek érdekét szolgálni életük főcélja lesz; értékelik az igazi műveltséget, az ismeretek hasznát; belátják, hogy az életben a komoly munkára vannak hivatva. Ezen érzelmek és ezen ismeretek birtokában olyan generációt alkotnak majd, mellyel szemben, Magyarországot a poklok kapui sem döntendik meg. Csaplovics József, főgimnáziumi tanár.
