Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1913

8

A táj mindinkább sivárabb lesz. Ogulin felé nagy sziklatömbök, tölcsérszerű bemélyedések éreztetik a Karszt közelségét. Ogulin a Frangepánok uralta birtokokhoz tartozott. A horvát fenföld egyik legmagasabb hegye, a Risnyák (1528 m.) sziklakúpja feltétlenül magára vonja a figyelmes szemlélő tekintetét. E vidék már vízben igen szegény. Az esővíz át és átlyuggatott ripacsos sziklákba beleszivárgva csak a hegység lábánál vagy a mélyebb völgyekben tör elő. Alagút alagutat követ. Alig hagyjuk el az egyiket berobogunk a másikba. A vidék vadregényes, de azért szomorú benyomást kelt a szemlélőben. Delnice állomás 726 méterre van a tengerszine fölött. Kiimája zord, a tengermelletti forró napsugár itt ősziesen süt. A gyümölcsös kertek, fás hegyoldalok mindinkább tünedeznek, elmaradnak. Átrobogunk a Bukovac alaguton, mely 1837 méter hosszú. Fuzine (732 m.) nyara rövid, hideg évi középmérséklet 5—6° C. míg lent a tengerparton olaszos a kiima 1L6° C. Innen zúdul a bóra a tengerpart felé. Mint a villám, gyorsan tör elő, különösen novemberben és februárisban. Az ember sokszor hetekig nem hagyja el lakását, csak a bóra-falak közt robogó vonat dacol a természeti tüneménynyel. Legmagasabb állomás Lie (816 m.), itt kezdődik teljes pompájában a Karszt.

Nem célom, szándékom a Kaszrt tünemények részletes leírását közölni, hiszen annyi tudományos és népszerű munka értekezik e tárgyról. Különben is a Karszt vadregényes zordon szépségeit egy fiumei utazással át kell élni. A vasút építés bámulatos technikáját, kell itt csodálnunk, itt-ott 40 méter mélységig repítették a sziklát, a vasúti töltés számára. E sziklavágásokat elhagyva, egyszerre csak teljes pompájában áll előttünk a Quarnero, amelyet Istria félszigete, Cherso és Veglia sziget beltóvá zsugorit össze. Felbomlik a rend a vasúti kocsiban, a fiuk mintegy varázsütésre az ablakhoz rohannak, gyönyörködve a nagyszerű kilátásban, mert hiszen innen a Quarnero oly szépen fest. Tenger, tenger, kiáltanak a fiuk. Utunk lejt a tenger felé. Érdekes oázisok: itt-ott a dolinákban kis területen kőfallal körülvéve, a földmívelés nyomai láthatók. A szél a völgyekbe kis földet söpör le, ezt összegyűjtik a dolinába, kőfallal védik, nehogy az erősen dühöngő vihar elsöpörje, vagy a szomszéd kapzsisága el ne lopja. Különös világ ez, a mienktől egészen elütő, terméketlen sivár valóságos kősivatag