Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1912
18 Iskolaorvosi jelentés. Szeptember hónapban az összes tanulókat megvizsgáltam s testmagasságukat, mellbőségüket megmértem. Ez alkalommal kitanítottam őket, hogyan óvják egészségüket, mire vigyázzanak a bőr, hajzat, fogak, szem, fül ápolása és esetleg megbetegedése esetén, kioktattam őket a tüdők ápolására és a köhögés fontosságára, egy szóval figyelmeztettem, hogy akárminő csekélynek látszó betegséget sem szabad könnyelműen venni, hanem fordúljanak a betegség esetén rögtön orvoshoz, annál is inkább, mert a tapasztalás azt igazolja, hogy minden bajt könnyebb kezelni, ha a beteg betegsége kezdetén orvosi segély után néz. A tanév alatt 3 komolyabb megbetegedés és 1 haláleset fordult elő. A trachomavizsgálatot a hatósági orvos végezte. Himlő ellen szám- szerint vagy 24 tanulót oltottam be. A tanuló ifjúság az egész idő alatt az iskolaorvos tanácsát és segélyét élvezte. Dr. vértesi Tóth Imre, bányakerületi főorvos. Halálozás. E helyen külön is meg kell emlékeznünk arról a nagy veszteségről, mely intézetünket e tanév folyamán az iskolaorvosi jelentésben említett halálesettel érte. 1912. évi szeptember hó 25-én ugyanis intézetünk egyik legjobb s az V. osztálynak legkiválóbb tanulója Manner Albin rövid betegeskedés után jobblétre szenderűlt. Halála nemcsak jó szüleit s hozzátartozóit rendítette meg, hanem szerető tanulótársait és benne örömüket lelő tanárait is. Az intézet azzal adott kifejezést a megboldogult iránti szeretetének, hogy a tanári kar az egész ifjúsággal együtt elkísérte utolsó útjára, az istvánházai temetőbe. Osztálytársai és a többi osztályok tanulói külön-külön koszorút helyeztek ravatalára s Horváth János osztálytársa megható szép beszéddel búcsúztatta el szeretett barátjukat, osztálya díszét. Az intézetnek nagy vesztesége s tanárai fájdalma érthető, ha figyelembe vesszük azt, hogy a megboldogult szép tehetsége s nagy szorgalma mellett gimn. tanúló korában I—IV. osztályig egyetlen órát sem mulasztott és V. o. t. korában szeptember 19-én megbetegedett s hetednapra rá, szeptember 25-én meghalt. — Ez volt az első és utolsó mulasztása. Mintaképe volt tehát nemcsak az igazi jó tanúlónak, hanem különösen a lelkiismeretes, pontos munkának és a szigorú kötelességtudásnak is. Szép tehetsége mellett kézügyessége is feltűnő volt. IV. o. t. korában készített
