Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1910
Ötven éves tanügyi munkásságról emlékezünk meg, nem azért, hogy e sorokkal befejezettnek tekintsük, hanem a kultúra szorgos munkásának nehéz útját vázoljuk a nagy és szép tettekre törekvő ifjú lelkek előtt. Ötven éves tanügyi munkásság előtt meg kell hajolnia mindenkinek. Jogosan mondhatjuk e szavakat, mert aki több, mint egy emberöltőt fáradozott a tanítás mezején, aki évek hosszú során át az élet virágzását irányította az iskola homályos falai között, amíg másokra az Isten szabad ege mosolygott, megérdemli az ünneplést, megszokott lehet, de nem méltányolhatatlan. Ha a világ megszokott ünnepelni olyan sok kicsinyes évfordulót, miért ne állapodnánk mi meg ennél a pontnál, amikor mindenki bírálhatja a tanító-nevelő működését és a kevesek között nekünk jut kötelességül, hogy méltányoljuk is hisz rózsák, babérok nélkül, fáradalmainak osztályosai vagyunk. 1861. óta látjuk Magyar Gábort, a magyar kegyes-tanítórend érdemes főnökét a tanügy terén, amikor megkezdi a tanítást Tatán, folytatja Nagykanizsán, Szegeden, Kecskeméten és újra Szegeden 1871-ig, amikor a rend bizalma folytán igazgató lesz. A történelmet tanította abban a korban, amikor szüksége volt a tanítványnak lelkesítőre. Magyar Gábor e hivatást méltóan teljesítette, mert szerette nemzetét, szerette 1* Magyar Gábor.
