Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1908
44 ják össze-vissza, lökdösik, verik, csúfolják. Hátán, oldalán ostor csattog, fejébe töviskoronát nyomnak, kezébe csúfságból nádszálat adnak. Keresztjét maga viszi a Kálváriára, ott megragadják, felfeszítik. Teste csupa seb, roncs csupán. Nem volt ehhez hasonló szenvedés a földön! A világ szeme, a nap tündöklő fénye s a fényes hold elsötétülnek, az angyalok keseregnek az égben, a vadok ordítanak, kősziklák omolnak. De ime végre Jézus kilehelte lelkét. Leveszik szent testét a keresztről és sírba teszik s «harmadnapra másként látja szent Anyja édes fiát.» A szomorúságot öröm váltja fel. Krisztus feltámadt s a pokolból «nyertesen» tér vissza, megjelenik Anyjának, az apostoloknak, végre az égbe emelkedik. A mennyei lelkek dicsőséges serege elejébe jön s zengő énekkel dicséri s az Isten jobbjára «helyhezteti székében » Ekkor Jézus az égből Szentleiket bocsát a földre, sok jónak, kegyelemnek bőséges forrását. De ime az angyalok újonnan «gyűlnek seregekre» s vendéget várnak valahonnan. Szűz Mária lelke Fiához vágyakozott, ki őt magához veszi, beküldi ekkor Gábrielt, ki «a testet letevén,» lelkét nagy pompával viszi a menyországba. De az Isten nem akarja Mária szent testét sem átadni az emésztő földnek. Azért Gábriel ismét «bocsáttatik földre a magasságbul» s Mária testét az égbe hozza, hol az leikével egyesül. Ott Máriát Fia jobbjára ültetik, megkoszorúzzák és hódolnak neki, Mária pedig «... nagy irgalmának. Messzeérő palástjának» szárnyait kiterjeszti s a hozzá fordulóknak szószólója Fiánál: »Végben is viszi kérelmét, Nyeri bűnök engedelmét, A hozzá folyamoknak.» De újabb fáradságot kell vennie a költőnek. Virágokat kell keresnie, hogy belőlük rózsakoszorút köthessen s azzal Isten Anyjának kedveskedhessék. Először Mária szüzességének rózsáját kell szednie, amilyen virág nem volt még s amelyet méltán csudái a világ. Azon az utón is talál virágot, ahol a Szűz Zachariás házába ment «szent terhével» nénjéhez. Azután Betlehembe megy abba az istállóba, hol Mária szülöttét szülte. Gyönyörű szép virág nyílt ott is, «virágok virága, világoknak világa, ékesség ékessége.» Simeon előtt is sokképen virágzik,
