Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1908
36 Csak téged kíván lelkem! Alugy édes virágom, zöldelő rozma- rinom! ... Óh alugy én királyom, Alugy édes magzatom. Alugy, alugy alakom! . . . Alugy szájom édes ize, Szivem teljes öröme... Alugy, fiam, alugy, midőn tégedet úgy rengetlek, alugy, fiam, alugy, midőn tégedet szeretgetlek.« Mária Jézus jászolát »szép virágokkal, köröskörül bekerteli gyenge liliomokkal. A szénát is violákkal, jó illatú rózsákkal, béhinti tulipánokkal s gyenge nárciszokkal, stb. (41.)« Az öröm második, harmadik rózsáinak idilli, benső képei a Rózsakoszorúban s Mária gyöngéd szavai Jézushoz mintha ezeknek a szép karácsonyi énekeknek a hatását éreztetnék. Ugyanígy hathattak a húsvéti énekek is a Rózsakoszorúnak Jézus szenvedéseiről szóló részeire. Például azok a sorok, melyekben a bűnös Jézus lábaihoz borulva bűnbánóan könyörög, hogy mossa meg szent vérében (Jézus lábaira, 89.). »Im szent lábaidhoz esem, Kifolyt véredben keresem Bűntől tisztulásomat (Rk. kés. 2. rózs.). Lelkemet véred mossa meg (Kés. 3. rózs.)« »Egész tested lévén sebben, Szent véred foly igen bőven, Tapodtatik pogány képpen« (Cant. Cath. 90., Jézus térdeire). »Mely rongyos, mely szakadozott Most a te gyenge tested, Megnyílt minden sebesült ér, Talpig elborított a vér (Rk. kés. 3. rózs.). Indul mindenfelől a vér . . . Olyan izecske nincs benned, kit megdühödvén ellened, Ellenséged nem bántott. Nincsen rajtad semmi épség (Rk. kés. 3. rózs.)«. A húsvéti énekek többje elmondja Krisztus szenvedéseit, még pedig olyan túlzott hűséggel, mint a Rózsakoszorú. A bűnös bánattal emlegeti, hogy az, aki az eget nappal, holddal, az erdőt fákkal, forrásokkal, madarakkal, a vizeket halakkal megáldotta, a madarakat szép toliakkal ruházta: azt most megfosztják ruháitól s felfeszitik . . . »A világnak nagy Ura, íüggeszteték keresztfára, Pökdösték, vérben keverték« (Cant. Cath. 11, 126). Rózsakoszorú: »Im kiUra földnek, menynek, Gondviselője mindennek Isteni hatalmával, Az egeket csillagoknak, A mezőket virágoknak színli cifrázat- jával, Toliakkal a madarakat, Szőrrel pedig a vadakat, A fákat levelekkel, Másokat is mindenekkel, Ő ruház földi testeket kellő öltözetekkel: Ah, ah, mégis ő magának, A mindeneknek Urának Nincsen más ruházatja (Rk. Előkészület 130.) Épen vérben ke- vertetel S ott fötröngsz sok kénokban« (Rk. kés. 2. rózs.) A pünkösdi énekekben a Rózsakoszorúnak dicsőség rózsá
