Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1908
11 vers csakis vallásos tárgyú leheteti. Gyöngyösi tehát visszaemlékezve jótevőjének tett ígéretére, hogy kegyeit valahogyan meghálálja, neki tett Ígéretét végre teljesíti. Az a vers, amit akkor írt és ajánlott Kohárynak, a Rózsakoszorú. Mindez a következőkből is kitűnik. Gyöngyösi a Rózsakoszorúnak Koháry- hoz szóló ajánló levelének- kezdő soraiban ezeket írja: «Nagyságodhoz való régi kötelességemnek megújítására egyéb újságom nem lehet, gondolván, hogy a télben a rózsa is újság, azon koszorúval akartam nagyságod méltöságos személye eleiben az új esztendőben beköszönnöm és ez által feljebb említett kötelességemet megújítanom « A végső sorokban ismét így ír: «... vegye kegyesen mind azon koszorút, mind az újabb kötelességet régi szolgájától.“ Tehát Gyöngyösi régi ígéretet, régi kötelességet teljesített, mikor a Rózsakoszorút megírta és Kohárynak ajánlotta. Lehetne azt állítani, hogy ez az Ígért vers talán az előbb megírt Csalárd Gupidó volt, melyben a költő szintén egy erkölcsi eszmét fejez ki.1 Hiszen ezt is Kohárynak ajánlja, noha Koháry a Cupidót, bizonyára elítélve az erkölcsös alapeszmének nagyon is frivol módon való kifejezését ki sem nyomatta. De ezt a verset Gyöngyösi még a balogvári kapitányság idejében irta2 (1668.), hogy némiképen tisztázza magát úrnője, Széchy Mária előtt a róla keringő hírek alól. Tehát a vers Széchy Máriának szólt s csak az ő halála után (1679.), mikor Gyöngyösi a kiadásra gondolt, jutott eszébe a Cupidót Kohárynak ajánlani. Az ígért vers tehát nem más, mint a Rózsakoszorú. Ha így vesszük a dolgot, akkor Gyöngyösi tisztázva van azon vád alól is, hogy a Rózsakoszorút anyagi érdekből írta. Természetes, hogy a Rózsakoszorú Kohárynak való ajánlásával szándéka volt a föúr kegyét is továbbra biztosítani, de ezt legkevésbbé sem lehet zokon venni tőle, kivált abban az időben, mikor olyan nagy szokás, hogy úgy mondjuk, divat volt a verselő poétáknál s általában a könyvek íróinál, hogy a főúri Maecénások kegyét sokszor túlságos tömjénezéssel is keressék a munkák cikornvás, hosszadalmas ajánlóleveleiben. Meg aztán Gyöngyösi jól tudta Koháryról, hogy verselő, tehát hozzáértő ember, aki sokkal jobban tudja méltányolni, 1 A tiszta házas életre való buzdítást. 2 És nem a füleki rabság idején, ahogy Gyönyyösy L. állítja.
