Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1907

4

zódott át, mint aranycsillám. Ez a vonása volt az, amellyel mindenkit lebilincselt. Ahol megfordult, ahol ismerték: mindenütt szerették.

Mikor elvesztettük, nem a halál gondolata döbbentett meg, hisz az a végzet kikerülhetetlen törvénye: szivünk rezdülése a jó, nemes szivü embernek, a közélet, iskola és tudomány derék harcosának szólott.

P. L.