Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1895

13

zásából, patronátusi jogánál és a mi építési jogunknál fogva birtokunkban vala, Renald Mester, a város plébánosa alatt, felajánlási jogon, a nevezett templomhoz visszahelyezvén; a visszahelyezés megtörténtével, ugyanazon a helyen, a mi kérésünkre és folyamodásunkra és a Praedicator-rendü Testvérekére (Renald mester városi Plébános) az előbb említett kápolnához való jogát, hajadon fővel* a Testvérek kezébe átadván, mondá: Revezetlek titeket Boldog Miklós kápolnájába, melyet nektek ajándékozok, mostantól kezdve örökre a tietek legyen. Mi szintén, bármily jogunk vala valamint ezelőtt, úgy most is a kápolnához, ugyanazt őnekik (a Pradicator-rendű Testvéreknek) ajándékozzuk, adtuk és adományoztuk, adományozván és megerősítvén a fölebb említett Mester Plébánosnak ajándékozását és adományozását. Mely dolognak bizonyságául pecsétünket jelen levelünkre nyomni határoztuk. Kelt Banán, az Urnák Ezer Kétszáz Hetvenötödik Évében.

Minthogy pedig az oklevél szóról-szóra ezt mondja; »fratres de ordine Praedicatorum et Capellam S. Nicolai restituentes; facta restitutione . . . Nos quoque, quidquid in ea Capella iuris habebamus, sicuti prius, ita et nunc, donamus, dedimus et contulimus ipsis.« (azaz: a Praedicator-rendü testvéreket visszahelyezvén, és a Szent-Miklós-Kápolnát visszaadván; a vissyahelyezés (és visszaadás) megtörténtével; Mi szintén, bármily jogunk vala, valamint ezelőtt, úgy most is a Kápolnához ugyanazt ő nekik ajándékozzuk, adtuk és adományoztuk); ennélfogva, ebből világosan következik, hogy a domonkos-rendű testvérek már 1275. előtt Selmeczbányán laktak, a Szent- Miklós-kápolna már az előtt szintén az övéké volt; mert csak azt lehet birtokába, vagy valamely helyre visszatenni, (visszahelyezni,) ki már annakelőtte ott volt; csak azt lehet valakinek visszaadni, mi már az előtt az övé volt.

E tényállás napnál világosabb lévén, most csak az a kérdés oldandó meg, ki hozta a domonkos-rendüeket legelő* »Ablato almutio de capite« levett fejtakaróval. »Almucium, Ab tnucia, Avmucia, amiculum est, seu amictus, quo sacri viri. Canonici et Monachi, caput humerosque tegebant.« Almucium, Almucia, Avmucia a ruházat egyik neme, vagyis öltözet, palást, _melyet fölszentelt férfiak, Kanonokok és Szerzetesek fej- és válltakaróul használtak. (B. M. IV. §. 42. pag. 033. p.)