Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1891
7 kérék a császárt, bogy adjon nekik fegyverszünetet, melynek zálogául fiaikat küldik a német táborba s egyúttal tudakozódtak Boleszlávnál is, hogy mi tevők legyenek ? Boleszláv válaszolá nekik, hogy késhegyig védekezzenek, mig segítségükre jön. A mint az ötödik nap eljött, a császár követeli a várostól, hogy adja meg magát, de ők felelet helyett a város falairól lövöldözni kezdtek, melyeket ezen rövid idő alatt némileg kijavítottak. A felbőszült németek ostrommal feleltek, maguk előtt vezetve Giogov fiait; de a város polgárai, kiknek kedvesebb volt a haza, mint saját gyermekeik, kezdtek a tornyok- és falakról köveket dobálni, forró vizet és szurkot a németekre önteni, úgy, hogy akarva, nem akarva, kénytelenek voltak a város ostromlásával felhagyni, miután nagyon sok katonát veszítettek, egyúttal Boleszláv hadai is, melyek most felvonultak, kezdték a németeket szorítani. Daczára annak, hogy Boleszlávnak nagy és vitéz hadserege harczrakészen állott, még sem ütközött meg vele, hanem Szkarbek nevű lovagot küldött hozzá azon üzenettel, hogy vonuljon ki Lengyelországból. Mire a császár követelte, hogy Boleszláv fizesse meg a rá kirótt pénzösszeget és fogadja vissza Zbigniév öcscsét; a lengyel követ fejével nemet intett. Erre a császár kevélyen megmutatta a lengyel követnek a nagy kincseit, hozzátéve, hogy van neki elég hatalma a lengyel király megfékezésére. Erre a lengyel követ ujjáról lehúzta aranygyűrűjét és oda dobta az arany közé, mondván: „Menjen az arany az aranyhoz, mi lengyelek inkább szeretjük az élesített vasat, mint az aranyat.“ A császár elbámult és válaszolá: „Hab’dank!“ (Köszönöm.) Ez időtől Szkarbek családja kapott „Hab’dank“ melléknevet és nemesi czimert. A követ hírül hozta Boleszlávnak a német császár büszkeségét és gőgös kihívó magaviseletét. Azonnal hozzáfogtak a lengyelek a német hadsereg üldözéséhez, úgy hogy a németek menekültek mint az üldözött vad éjjel-nappal, mig végre Boroszló város alatt nagy ütközetre került, melyben a németek érzékeny veszteséget szenvedtek és teljesen megverettek, s a ki tehette, a csatatért futással hagyta oda; de nagyon sokan elvesztek ott, úgy hogy nem volt ember, a ki azt a sok hullát a csatatérről eltakaritotta volna, azért a vadállatok és kutyák széjjelhurczolták az elesett németek csontjait; mely mező még mai napig is „kutyamező“-nek (Psie pole) neveztetik. Szkarbek követsége. Psie pole (kutya mező).
