Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1891

16

Tátáriárás

(1241. é.)

Kunigunda szent asszony,

A ki Lengyelországba sót hozott,

Béla király, atyjától, a ki örömmel Átadá neki e nagy kincset.

Ó erős szent hit minden istenfélő szolgának,

Hogy a hegyet egyik helyről másra helyezi Ö a sót a világ bámulatára Kárpátok alatt mihozzánk hozta.

Á szégyenlős Boleszláv uralkódása alatt iszonyú csapás étté Lengyelországot, hasonlóképen hazánkat is.

Tudjuk, hogy a fekete tengertől keletre a megmérhetetlen pusztaságokon laktak a tatárok, kiknek nem volt állandó lakhelyűk, hsak sátrak alatt laktak; más foglalkozásuk nem volt, hlint rablás és pusztítás, más vagyonuk nem volt lovakon és tevéken kívül. Napbarnított és sápadt arczuk, apró szemük és nyohiott apró. orruk volt; italuk lótej és állatok vére, eledelük ló és tevehús volt. Már régen hallották hírüket és Ázsia belsejéből előnyomulásokat nyugat felé; de senkisem vette komolynak ezen általánosan fenyegető förgeteget, mely Európát és a kereszténységet végromlással fenyegető. A keleti orosz népeket már bégen sanyargatták, minden élőt fogságba hajtottak ; falvakat, városokat felperzseltettek és a földdel egyenlővé tettek. Ez a csapás érte Lengyelországot 1241. évben. Először Särtdotttirz-bä törtek, a várost felgyújtották és az embereket leöldösték; a lengyel hadak síkra szálltak velők, de leverettek. Tovább vonultak Krakó-felé. Boleszláv király a Kárpátokba menekült. A tatárok feldúlták a várost és lángokba borították és Boroszló ellen vonultak, ezt is hasonló sors érte. Mig Sziléziában, Lignicz város alatt, a jó mezőn a Jámbor Henrik, sziléziai herczeg tetemes hadsereggel vonult, a pusztító hadnak ellen. A csata kezdetén a keresztények voltak előnyben, de a csata legnagyobb hevében valajd elkiáltotta magát: „Fussatok! Fussatok!“ mindenki azt hite, hogy már minden veszve van, futásnak eredt. Csak a Jámbor Henrik rendíthetetlen volt csekély hadaival, daczára annak, hogy az egész tatárhad most már ellene tőrt, annyi nyilat lőttek ki ellene, hogy a nap elsötétedett. Erre egy tatár zászlóval kezében előlépett, melyen X betű volt, a zászló végén emberi fej hosszú szakállal, melynek szájából borzasztó szagot terjesztő füst tört ki, olyannyira, hogy a keresztényeket ezen váratlan tünemény annyira megrémítette, hogy mindenki csak futásra és menekülésre gondolt. (Valószi-