Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1891

12

Parlamenti

elfajulás.

Leszek (fehér) 111)4. é.

Slieezvszláv f (1202. év.)

Leszek és üo- vorek barátja.

egyezése nélkül mitsem tehetett, sem háborút nem üzenhetett, sem békét nem köthetett, sem adót nem vethetett ki. Egy részről jó volt, de másrészről rossz, mert a senatorok várakat építtettek, hadsereget tartottak és kis királyok lettek. A■ földművelő és a kis nemesség nagyon sokat szenvedtek, mert egy úr helyett volt több száz. Az ország szintén nagyon szenvedett, a nagy urak maguk közt perlekedtek, háborúskodtak, gyújtogattak, és az uralkodóknak nem engedelmeskedtek; hozzájárult még, hogy a papság is a főurakkal szövetkezett, miből nagy baj keletkezett az országban, melyen gyönge herezegek nem tudtak segíteni, mert már nem volt nekik az a hatalmuk, mint régi időkben, mikor a király vaskezével minden fölött uralkodott.

Kázmér halála után Miczyszláv talált pártemberekre és ezek segítségével akarta a főhatalmat magához ragadni; daczára annak, hogy Kázmér fia, Leszek, a kinek fehér volt a mellékneve, nagyon világos hajától. Miután Leszek még csak kis fiúcska volt, azért helyette anyja Ilona és Pelki krakói püspök és Miklós krakói vajda vitték a kormányt. Ezek az urak Leszek helyett harczoltak Mozgava folyócska mellett megütköztek Miczyszláv hadaival és Miczyszláv maga megsebesült, hadserege megfutamodott. De Miczyszláv, a vén róka, úgy tudta Ilona királynét maga részére megnyerni, hogy engedje át neki a trónt. Nemsokáig örülhetett neki, mert a lengyelek csakhamar megunták őt és Krakóból kikergették, a mikor befejezte nyughatatlan életét. Az egymásközt való viszálykodás, visszavonás, rágalmazás volt mindig Lengyelország bajainak kút- forrááa.

Akkor Miklós vajda, ki az egész krakói herczegségben hangadó volt és Pelki püspökkel elhatározták, hogy Leszek, San- domirzi herczeget hívják meg a lengyel trónra azon föltétel alatt, hogy Govorkát, a ki legjobb barátja volt, a ki őt nevelte, oktatta fegyverforgatásra, lovaglásra és arra hogy mindig becsületes legyen és szeresse az Istent, magától eltávolítja. A mint ezt Govorek hallotta, azonnal megáldotta tanítványát és búcsút vett tőle azon kijelentéssel, hogy ő örömmel hagyja őt el, hogy akadállyal ne legyen neki a korona elnyerésében: de Leszek sírva fakadt és követségnek megüzente: „Térjen vissza Isten hírével, a krakóiak keressenek maguknak más herczeget! Nem sokat remélhetek az olyan emberektől, a kik a legjobb bará-