Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1890

7

Számos példa igazolja, hogy a kiváló írók, tudósok, művészek, felfedezők, feltalálók már zsenge ifjú korukban mily hévvel estek neki a klassikus s modern nyelvek tanulmányozásának, a természeti titkok kutatásának, a különféle hangszereknek, rajzolásnak, mintázásnak, utazásnak, fúrásnak, faragásnak.

S ha valamennyien nem is fogtok világra szólót alkotni, de igenis kell, hogy mindnyájan azt a helyet, melyet a jövő a társadalomban számotokra kijelöl, tevékenyen, hasznosan s becsületesen töltsétek be. Az élet harczában való küzdelemben haladástok útját egyedül munkálkodástokban keressétek s ha az néha mellőzést s talán nyomort hoz, még ez is inkább méltóbb az önérzetes férfiúhoz, mint bármily összeköttetéssel s befolyásos protegálással egyengetett legfényesebb állás. Csak ezen az úton haladva mondhatja ki-ld: „azzá a mi vagyok, önmagam tettem magamat.“

Ez legyen az élet minden szakában főirányelvetek!

„Mentői erősebben óhajtanám bevésni elmédbe, — így ír Scott Walter nagynevű angol író Károly fiához, — hogy az élet minden pályáján munkára rendelte isten az embert; e nélkül nem juthatunk el semmi becsesebb dolog birtokába, a kenyértől kezdve, melyet a földmívelő orczája verejtékével keres, a lóversenyig, miáltal a jómódú az unatkozástól igyekszik megszabadulni. Először is ekevasnak kell fölhasogatni a szántóföldet, hogy az gabonát teremhessen; éppen így törődés és munka által plántálhatjuk át elménkbe a tudományt. Csakhogy míg ott végzet és körülmény úgy hozhatják magukkal, hogy más aratja le, mit a földmívelő elvetett: tudományunk gyümölcseitől senki sem foszthat meg bennünket, jöjjön bár közbe bárminemű csapás, sőt mennél magasabb s terjedelmesebb ismeretre tett szert, annál több hasznot fog abból húzni. Láss azért munkához kedves gyermekem s használd idődet. Ifjúságunk idején könnyebben bírnak lábaink; elménk fogékony s a reá halmozott ismeret alatt nem görnyed le, ha azonban a tavaszt elmellőzzük, a nyár hasznavehetetlen s ijesztő lesz; aratáskor be kell érnünk polyvával, aggkorunk tele pedig kopárrá s gyülöltté válik.“ (Smiles-Tóth: Takarékosság.)

A szünidőben foglalkozás nélkül egy pillanatig se legyetek, mert a tétlenség minden rossznak, minden bűnnek az élesztője. Könnyű erre az első lépést megtenni, de nehéz