Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1889
7 vét és kegyeit keresik, hogy a szegényebbeket elnyomják, továbbá, hogy nagyon büszkék és fenhéjázók. Majd belső elégedetlenségek támadtak, hozzájárult még az is, hogy külellen- ségek felhasználták ezen alkalmat és igen gyakran betörtek az országba, A viszonyok kényszerítő hatása alatt a nép abban állapodott meg, hogy jobb lesz a sok úr és kormányzó helyett egyet választani, a ki az országot úgy bel, mint külellenségek ellen megvédheti, a ki az elnyomottaknak igazságot szolgáltat és a szegényeket és gazdagokat egyaránt féken tartja. Egyszerre kérdés támadt, ki legyen ezen férfiú ? Hosszú tanácskozás után közmegegyezéssel egy »bizonyos Krakuszban vagy Krak-ban állapodtak meg, a ki a Visztula forrásainál lakott, szorgalmas, igazságos és bölcs ember volt és a kiről az a hír keringett, hogy nagyon jámbor és erényes férfiú. Ezt választották meg egyhangúlag; de ő a választást nem fogadta el azonnal, mert eleinte azt gondolta, hogy nem neki való a fény és hatalom. De miután a lengyel nép nem tágított, kénytelen volt ezen új méltóságot elvállalni. Ezen időtől kezdve oly bölcsen és igazságosan uralkodott, hogy a lengyelek őt atya gyanánt tisztelték, mert ő úgy a szegények, mint a gazdagok ügyét a legjobb belátása szerint Ítélte és mindenkinek egyenlő mértékkel mért. Mindenekelőtt az ország biztosságáról gondoskodott, tudva, hogy nincsen erős hadserege, arra törekedett, hogy az egyik ellenséget nyájassággal, a másikat pedig fegyverrel győzze le és igy tiszteletet vívott ki magának a külföld előtt s szeretetet alattvalóinál. Békét szerezvén az országnak, arról gondoskodott, hogy az ország belállapotán javítson. Azonnal egy a Visztula árjai által mosott magaslaton, melynek Wawel a neve és a mely magaslat lejtős természeténél fogva nagyon alkalmas volt egy erőd emelésére, építette királyi várát. Aztán, hogy ez annál biztosabb, nagyobb és fényesebb legyen, közelben ugyanazon folyó mellett új várost alapított, melynek saját nevét adta, Krakow. Oda tette át tartózkodási helyét, gondolván, hogy ez majdan egész Lengyelországnak disze és büszkesége leend. A miben nem is csalatkozott, mert ez a város olyannyira emelkedett és nőtt minden tekintetben, hogy a szomszédos hatalmak irigyelték fényét és nagyszerűségét.
