Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1889

18

az arany kapun át a városba vonulva kardjával, melyet állítólag egy angyaltól kapott, a kapuba vágott úgy, hogy a kard ínegcsorbúlt. E kardot, melyet „csorbáénak (szczerbec)“ neveznek, emlékűi őrizték a krakói kincstárban s a lengyel királyok koronázásakor ezt, mint drága ereklyét a megkoronázandó oldalára kötötték. A diadalittas lengyel hadak Kiewben rengeteg kincsekre bukkantak, a várost kifosztották, s mindenki vitt magával valami becses emléket.

Boleslav a Szt.-Zsófia templomából elvitte az arany kaput és a gnieznieni templomnak küldte ajándékul. Kiewi útjának emlékéül a Dnieper folyó közepére egy hatalmas vasoszlopot állíttatott és mellé mesterségesen készített ércztrombitá- kat helyezett, melyeken a víz átfolyva csodálatos zenét hallat. Egy mulasztást követett el a lengyel király, hogy a meghódolt országot nem csatolta erős kapcsokkal országához. Az oroszok bámulva Boleslav jeles személyi tulajdonságait őt „chrobry “ - nak (vitéznek) nevezték.

Még egy érdekes esetet kell Boleslav idejéből föleleve- nitenünk, a mely jellemző ezen kor hiszékenységére nézve. Ugyanis Kazimirz mellett nagy Lengyelországban remeték éltek, kik gyökerekkel, gyümölcscsel és egy csodálatos hallal táplálkoztak, a mely minden nap hálóba kerülve testét odaengedte a jámbor embereknek eledelül, a fejét pedig mindannyiszor vízbe dobták, miből következő napra teljesen kifejlődött hal lett. A lengyel király midőn értesült, hogy mily istenfélő, ájtatos, de szegény emberek azok, küldött nekik egy jókora darab aranyat ajándékba, a melyet mihelyest átvettek és ismét halászni mentek, a bámulatos halból csakis a fejet találták. Ez feltűnt nekik, azonnal közösen elhatározták, hogy az aranyat a királynak visszaküldik és egyet társaik közűi fúnák indítottak. A remeték vagyonáról a vidék rablói tudomást szerezve, meggyilkolták őket, de a remélt kincset nem találták meg. A király parancsot adott a rablók kézrekerité- sére, a mi nem is volt nehéz, mert a rablók tüstént a nemesis boszuló kezétől sújtva könyökig száraz kezekkel jártak-keltek az erdőkben és nem is igen bujkáltak, mire az istentelen gonosztevők szörnyű büntetésben részesültek, az öt vértanú pedig a gniezniei templomban örök nyugalomra tétetett.

Boleslav diadalmas hadjáratai után arról gondoskodott, hogy az ország belszervezetét szilárd alapokra fektesse. Gniez-