Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1889
16 Mieczyslav halála előtt az országot fiai között, mint saját birtokát felosztotta. Ez az ifjú Lengyelországra nézve végzetteljes is lehetett volna, mert a királyság újból letűnt és több kisebb fejedelemség keletkezett. Csakhogy Boleslav, az értelmes és bátor férfiú, látván, hogy az ország szétdarabolásából nagy baj keletkezhetik, testvéreitől az örökségképen birt országrészeket visszavette. Azért testvérei a szomszédokat ellene ingerelték és velők szövetségre léptek, csakhogy Boleslav sereget gyűjtött ellenük és Csehországba törvén, útjában elfoglalta Krakót. A balti-tenger mellékén lakó népek arra kérték, hogy vegye őket pártfogásába, a mit Boleslav nem mulasztott el. Midőn III. Ottó német császár erről értesült, szeretett volna az ifjú lengyel királylyal mégismerkedni, mit oly módon óhajtott eszközölni, hogy azért felsöbbségét ne koczkáztassa. Jó ürügyül szolgált erre egy búcsú Szt.-Adal- bert sírjához. Szt.-Adalbertról meg kell jegyezni, hogy nagyon jámbor és istenfélő hittérítő volt, ki sok országot bejárt és sok embert megkeresztelt, hazánkban is megfördúlt a kereszténység igéjét hirdetni, míg végre a pomeránok földjén egy gonosz ember kezétől orozva meggyilkoltatott. Boleslav követeket küldött a gyilkosság színhelyére, hogy a szent férfiú hulláját váltsák ki annyi aranyon, a mennyit teste nyom. De a mint a holt testet mérlegre tették, majdnem semmit sem nyomott, a miért a poroszok nagyon boszankodtak. E szent testet Gniezniába vitték és egy ezüst koporsóba helyezték el, a hol mostanáig is látható szép síremlékével.*) III. Ottó Szt.-Adalbert sírjához ment, a mit Boleslav megtudott s a ritka vendéget kellő tiszteletadással és vendég- szeretettel fogadta, nagy lovascsapatokból és számos gyalogságból sorfalat alkotott és vendégét e seregek között vezette a szent sírhoz. A bucsúünnepségek befejeztével Ottó még 3 napon át mulatott Gnieznében. A németek elragadtatva bámulták a tömérdek kincset, melyet a lengyel király udvarában láttak, de még inkább a nyílt és bátorlelkű királyon csodálkoztak. A német császár dölyfös büszkesége semmivé törpült Boleslav nemes magatartása mellett, úgy, hogy az utolsó napon ebéd alatt koronáját levette és Boleslav fejére tette. Ezen *) L. Sieménski: Wieezory pod lipa.
