Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1888
5 lehetetlen be nem látnia azt is, hogy minden lépésében a természetet követte. A természet működései a „múltban“ és a „jövőben“ a végtelenségig terjednek. A szerves élet megjelenése e két korszak közepére esik. Eredete a világ kezdetével áll szoros ösz- szefüggésben, vége a világ végét fogja megelőzni, jelene pedig a világ működésének a kifolyása. A világ, keletkezése és vége a szerves életre nézve nagy fontossággal bir, a mennyiben élesen kitűnik azon körülmény, hogy az alkotóerő az anyagot az élő teremtményekben elevenítette meg; lehál a világ teremtése nem önmagáért történt, hanem teremtményeiért. Mihelyt ezen eleven erő a tehetetlenségbe megy át vagy oly erővé változik át, mely a szerves élet orgánumát a természettel együtt felemészti, akkor beáll a hanyatlás korszaka, mely a világ végét fogja maga után vonni. A világ működésének jelen korszaka pedig összeesik a szerves élet azon korszakával, melyben röviden ismétli lefolyá- nak múltját és jövőjét. A szerves élet koronáját pedig minthogy az ember képezi, kit a Teremtő mint legtökéletesebb teremtményét. észszel is felruházott, midőn maga előtt látja a nagy mindenséget egész lefolyásában s saját lényiben összpontosulva vi: szilt"kröződni mindazt, amit a természet annyi évezredeken át a világ megteremtése körül véghez vitt; önérzetes büszkeséggel mondhatja el magáról, hogy : Én képezem a kis világot a nagy világban, e két világ pedig egymástól elválaszthatatlan! Ezen összefüggő kapocsnál fogva az embernek a szabad természet s a nagy mindenség titkaival foglalkozni mindenkör joga van, sőt szükséges is; mert csakis ez által lesz képes önmagát, nemét, múltját, jelenét és jövőjét tökéletesen kiismerni. Most pedig térjünk át röviden előadásunk tulajdonképeni tárgyára s ha netalán itt-ott kételyeink támadnának, ne felejtsük el azt: hogy az emberi tudás határa igen rövidre van szabva s minden lépésünknél jusson eszünkbe Goethének azon mondása: hogy „A gondolkodó embernek legszebb szerencséje az, hogy: a kikutatható! kikutassa, a kikutathatatlant pedig nyugodtan tiszteletben tartsa“.
