Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1888
12 universum jelenlegi alakjára s kifejlődött állapotára, a chaos korszakának jelenleg egy oly periódusát különböztetjük meg, a mely a befejezés stádiumához közel van. Ha e közelséget időben akarjuk kifejezni akkor jusson eszünkbe Flammarion csillagász azon mondása: hogy „a milliókhoz csatolt milliók alig jelzik az örökkévalóság óráján a másodperczeket,“ Tekintetbe véve az ember parányiságát és tehetetlenségét a nagy mindenséggel szemben, az eddig előadottak után egy cseppet sincs okunk kételkedni a felett hogy a világ illetőleg a nagy mindenség csakugyan a „semmiből“ lett teremtve; a mely semmi azonban korántsem volt a „valami“ ellentéte, hanem az összes létező anyagoknak egy oly parányi eleme és elemcsoportja, mely csak akkor vállt testté, anyaggá, tehát „valamivé“ — midőn vonzóerejük őket összegyűjtötte mintegy concentrálta egy chaossá, melyben az universum lett összpontosulva. Ugyanazért ne csodálkozzunk a régiek különféle világnézetein, kik a világ keletkezését és fejlődését a phantazia segítségével akarták megírni, hisz tudjuk, hogy minden oly nemzet, mely csillagászattal is foglalkozott sokáig csakis a Földet vizsgálta tudományos alapon, az universumot pedig úgy tekintették, mint egy nagy üreget, a melynek határát a firmamentum képezi s a melyre a csillagok — az égnek e világitó mécsei — mintegy reá vannak erősítve; egyedül a Nap és Hold telt kivételt, a mely már imádás tárgyát is képezte s úgy tekintettek mint az élet örök kutforrásai. A legújabb kor, mely jóval túlszárnyalta a régiek csillagászati nézeteit és keresztül törte magát a képzelt firmamentum határán is; a világ fogalmát nem egyedül a Föld ismeretében keresi, hanem az universumban és visszatér a chaos korszakában az ősanyag coneentratiójáig, melyben az összes létező világok eredetei találkoznak. 11. Az ősanyagból keletkeznek a napok. Tudjuk azt, hogy az izzó gáztömeg, miután a világűr összes elemeit meghódította s tömegének netovábbját elérte, hozzálátott az alkotás művéhez. Azt is tudjuk hogy ezen
