Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1887

irányt, melyek ugyan egy czél felé tartanak, de nem egy utón hanem egymás mellett. Értem ez alatt a szív és kedély nevelését egy részről s az ész és értelem fejlesztést a másik részről. Ez a kettő sem választható el oly élesen, hogy folyton meg ne legyen köztük a. benső érintkezés, de az egyiknek szüksége korábban áll be s előbb lesz is kénytelen megelégedni a második helylyel.

A szív és kedély nevelését a szülő nem kezdheti elég korán s a munka legelső kezdeténél már a pályaválasztás lebegjen szeme előtt. Gondolja meg, hogy bárminő életpályára fog lépni gyermeke, utravalóul olyan szív és kedélylyel kell ellátnia, minőt az erkölcsös embertől megvárunk. A vallásosság igazi alapkövét akkor kell lerakni, midőn a gyermek „kis kacsóit összetéve szépen“ rebegi el az alig pár szóból álló irnács- kát. Az édes anyától tanult imádság a késő vénségben is nem egyszer nyújt nagyobb lelki megnyugvást, mint az imakönyvek. Ama nem egyszer naiv magyarázata a vallási titkoknak, miket a gondos szülő ád tudakozódó gyermekének, a legtöbbször nagyobb meggyőző erővel bir a férfi előtt is, mint a bölcselet és dogma.

Az önzés és önszeretet, hogy úgymondjam állati tulajdonság, mely a testtel egy pillanatban fogamzott meg s ezzel nő, s ha nevelés első gondjai közt nem ügyelünk arra, hogy azt a szeretet isteni parancsának megfelelöleg idomítsuk, úgy a felnőtt férfi önmagán kívül aligha fog mást is szerethetni. Mert ha nem lesz emberszerető, ha nem szereti embertársait azért mert emberek, úgy lassanként kihal a szülők és testvérek iránt eddig érzett szeretete is s aztán életének további folyamán a neje és gyermekei iránt érzett szeretet sem fog felülemelkedni az állatok ily nemű ragaszkodása fölé.

Az önszeretetnek kellő irányítása s kormányzása még e társadalom fennállásának egy másik elengedhetetlen feltételét is szüli, s ez az akaratnak magasabb akarat és szempont alá rendelése, szóval az engedelmesség. Ha talán valaki ezen állításomból azt akarná kiolvasni, hogy az önző embert képtelennek tartom az engedelmesség gyakorlására s ez esetben nagyon is jogosan s szánakozó mosoly jelennék meg arczán: úgy jusson eszébe annak a valakinek, miszerint én nem a vakon és szolga módra engedelmességről beszélek, hanem lelkünk azon nemes tulajdonságáról, melynek alapjai a szeretet és meggyő-