Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886
76 mészet oly erős kapcsot létesített az érzelmek és a hang között, hogy ezt csak tettetéssel tehát erőlködéssel lehet módosítani. Egyes tapasztalati tényeket azonban megemlíthetünk. Ilyen pl* hogy az akarat, a jogérzet kissé erősebb, energikus tiszta hangban, éles hangsúlyozással, a jó akarat csendes lassú hangon nyilatkozik. A szeretetnek, a bensőségnek, gazdag scalája van. Ezt a hangot jellemezni nem lehet; a nyelv nem oly gazdag, hogy a valódi szeretet hangját csak körülimi is lehetne. A mit mondhatunk, hogy lassú, csendes, benső, megható, lebilincselő, meleg, reszkető, akadozó, szingazdag stb. ezek puszta szavak, melyek igen messze vannak attól, hogy az igaz szeretet hangjáról csak némi képet nyújtanának is. A mi a gyűlölet, harag, fájdalom, kétségbeesés stb. hangját illeti, ezekkel itt nem foglalkozunk, először mert a szónoknak, az előadónak mindezekhez semmi köze, sőt egyenesen kerülnie kell mint vesztegetni képes elemeket, másodszor mert ezek már a természettől is oly erősek, hogy inkább korlátoztatniok kell. A hol mégis erős érzelmekről, hatalmas indulatokról van szó, mint pl. lyrai költeményeknél, balladáknál illetve ezek előadásánál, ott csak egy általános szabály van: soha a teljes beleélés, mindig erős mérséklet. A legtöbb költeményszavaló azon hitben van, hogy az első kellék a teljes beleélés. Ezen szabadsága csak a színésznek van meg. A szavaiénak mindenek előtt azt kell tudnia, hogy a mit elmond, az először is más müve, ő csak reproducáló, tehát a mit elmond az csak utángondolás, utánérzés s igy soha olyan intensiv nem lehet, mint a milyen a költőnél a költés pillanatában volt, vagy hősénél lehetett volna, de másrészt az idegen helyzetbe való beleélni akarás a legtöbbször lehetetlen s igy ámítással jár. A fájdalomnak és minden árnyalatának teljes kifejezése, csak a színésznek van megengedve. A színész más személyekkel szemben cselekvő állapotban van, szóval, cselekszik, a szavaló csak elmondja, festi az állapotokat, csak monologizál. A teljes beleképzelés nem az ő tere, sőt ellenkezőleg kerülnie kell a szinszerüséget, a teljes pathost, az ő főszabálya minden erős indulatnál: az erős mérséklés. Nevetséges és kínos az olyan szavaiét meghallgatni, a ki a fájdalomnak teljes színezését adja. Középiskoláink magyar önképző köreinek egy részében a szavalásnál úgy látszik a beleélés elve uralkodik. A kikerült nővén-
